Helllllo California!

Bő egy hét elteltével megint történt pár említésre méltó esemény.
31-én, szombaton, felkerekedtünk a lányokkal (Pupák, Amandine, Aneta, Silke), hogy megkeressük a házakat, melyek Merlose Place és Beverly Hills 90210 sorozatokban voltak láthatóak. Pasadena-ba kellett utaznunk ezért, ami nagyjából másfél órára van áldással hintett otthonunktól. Azért mondom így, mert naponta legalább 8szor elhangzik Avi szájából a "God bless you!" (= Isten áldjon Titeket!) kezdetű és egyben végű kommunikáció köztünk és közte, csak, hogy el ne felejtsük mi a helyzet. Ó, és még azt is hozzáteszi általában, hogy "How are you? Good? Everything's okay? God bless you." Elég, ha mosolygunk, levegőt sem kell venni. Nincs rá szükség. Annette-tel ennél jóval többet beszélgetünk.:D Lehet, hogy Avi-ra is ráférne egy Kaplan.

Visszatérve eredeti mondandómhoz: a Beverly Hills 90210-es Barack (Peach Pit) vendéglőt nem találtuk meg, pontosabban már nem létezik. A Merlose Place-es apartman pedig inkább hasonlít egy 20 fős mexikói, menekült család rejtekhelyére, mintsem gazdag, hálivúdi fiatalokéra. Már majdnem elkezdtük keresni a kandi kamerákat. A belső jeleneteket máshol vették fel, ebben nehéz lett volna. Még a medencét is kispórolták.
(Pufi sír mellettem a nevetéstől :D)
Tehát érdekes volt. De Pasadena önmagában csodálatos. Egyébként furcsa, Pasadena Los Angeles-ben helyezkedik el, viszont különálló város, mint például Beverly Hills és Santa Monica is. Város a városban. Ja, és az egyetemük (UCLA) is hasonló mérettel rendelkezik. Nem is ejtenék róla több szót, nem igazán kedvelem. Egyszer elvesztem benne. Hagyjuk...

Ó, és aznap megint sikerült bevásárolnunk. Mindegyik lány egy (Amandine kettő) pár új cipővel lett gazdagabb a Vans jóvoltából. Köszönjük Vans, hogy olcsóbb vagy, mint otthon. Emellett a női cipők 40-es méret felett is léteznek. Lehet azért, mert a gyors éttermi társadalom tagjainak lába egész életükben növésben van.
Valamelyik nap megnéztük a Super Size Me-t, a film garantálta Pufi lábának méretét egy egész életre. Mára nagy ívben kerüli a gyors éttermeket.
A "kirándulásunk" alatt ebédeltünk egy olasz étteremben (Hol máshol?), ahol végre ettem egy jó lasagne-t is. Amandine kissé rosszul érezte magát aznap, szóval hamarabb hazament, illetve Hollywood-ba, mert Pasadena után a palacsintázó helyen búcsúvacsit tartottunk az indonéz lányoknak. A vacsora után hazamentünk, és egy buliba voltunk hivatalosak, amit én már nagyon nagyon vártam. De...
Először Aneta, majd én is rosszul lettem. A fincsi lasagne receptjét elég élénken magam elé tudtam "képzelni". Majd jobbnak találtam lefeküdni.

Vasárnap nagyon szabados napunk volt. Rendezkedtünk egy kicsit, majd elmentünk a Grove-ba, vettünk fülhallgatókat és én megnéztem moziban a Toy Story 3-at, nagyon tetszett. Ez a legjobb Toy Story a 3 rész közül. Még sírtam is rajta. Érdekesség: még a reklámok előtt, belibbent előttem a fekete srác a Dokik c. sorozatból, és fennhangon azt magyarázta a barátainak, hogy már 2szer látta a filmet. Miután hazaértem házimozi délutánnal folytattuk, beinvitáltuk Amandine-t a szobánkba és betettük a Micsoda nő!-t. A film közben leesett nekünk, hogy a hotel, amiben a történet játszódik a Wilshire Boulevard-on van, amin nap mint nap fel-le buszozunk.
A film végeztével megvacsoráztunk, beszélgettünk és eltettük magunkat másnapra.

Már mindenki úgy hozzá van szokva a másikhoz, hogyha hiányzik valaki, rögtön észrevételezzük; ha nem együtt töltöttük a napjainkat, rákérdezünk az illető élményeire; és gyakran anyanyelvünk szavaival szólunk egymáshoz, mert már annyira összecsiszolódtunk, hogy gyakran elfelejtjük, hogy nem egy ország szülöttei vagyunk. Ki mit eszik, mit hogyan csinál, stb. és mindenki segíti a másikat.
Nagyon jó ez az egész.:)

Hétfőn volt az utolsó napunk a régi tanárjainkkal: Nate-tel és Rachel-lel. Szomorú volt elhagyni az osztályukat. Ez az egész Kaplan-dolog egy tanítással összeegyeztetett baráti közösség. Mindenki egy szinten van és haverkodik egymással. Egyébként Rachel a képen mellettem helyezkedik el pirosban, és a lány a bal szélen, Mártikám echte Te vagy, orosz verzióban.:D Oké, belőled csak egy van, de kinézetre és hevességre olyan, mint Te.:p:)

Nem rég tudtuk meg amúgy, hogy a Los Angeles-i iskolát a tavalyi és idei év folyamán újították fel és cserélték le személyzetét. Edina, a lány, aki intézte az egész utazásunkat, mondta, hogy az itteni iskola nem olyan jó. Azaz nem volt.:) Szerencsékre pont időben érkeztünk.

Másnap 7kor keltünk, (és azóta is minden hétköznap) a reggeli órák miatt. Justin a tanárom, ő volt Rachel előtt is. Az új osztálytársaimat is nagyon bírom, mindenki nagyon közvetlen. Justin és Rachel is 23 éves, ami sokkoló, mert legalább 28-nak néznek ki. Biztos a tanár imidzs miatt.
A személyiség volt a heti témánk, magába foglalva a Stanford-i börtönkísérletet, amiről videot is néztünk. Jók ezek a témák, van mit beszélni róluk.

Délután elmentünk a The Expendables c. Sylvester Stallone film premierjére. Tömegnyomor volt. Az összes középkorú, kalifornia, szingli nő jelen volt és sikítozva tiporta el és tépte le saját és az akció műfaj kedvelőinek felső ruházatát. Egy élmény volt könyökkel a hátunkban várakozni és sasolni a filmben szereplő színészeket.
Viszont megérinthettük drága Sly -, illetve a Feketék Fehéren éneklős kedvű kosarasának kezét.
Rajtuk kívül láttuk még Bruce Willis-t, Dolph Lundgren-t, Mickey "Botox" Rourke-ot, Kellan Lutz-t (megint) és azt a jó pár akció sztárt, akik leszerződtek a filmre.
Mikor Bruce Willis megközelítette a rajongókat, azok olyan rohamot kaptak, hogy azt hittem, a Zac Efron van itt és megindult az óvoda. Őrület és szánalom.:/ Hogy valaki ennyire kívül legyen önmagán egy másik emberi lény miatt... Na, mindegy is.
Rengeteg képem van róla, csak nem az én fotógépemen. Ha megszereztem őket, nyomban feltöltöm!

Szerdán Pupák később végez, mint én. Szóval addig elmentem a sulihoz közeli moziba megnézni a The Kids Are All Right c. filmet Julianne Moore-ral és Annette Bening-gel. Jó választás volt.
Miután vége lett, kifelé menet az épületből leszólított egy srác (nem, nem volt helyes) és beszélgettünk egy kicsit. Itt sokkal több jó szándékú, beszédes kedvű ember van. Mondta, hogy volt Budapesten és hogy mennyire tetszett neki, micsoda bulihely, stb. stb. Míg beszélgettünk egyszercsak megpillantottam a háta mögött Jamie Lee Curtis-t andalogni a mozi előtt. Lányos zavaromban (mivel igen nagyra tartom Őt), pár másodperc lehiggadási idő után odamentem hozzá és kértem tőle egy aláírást. Kérdezte, hogy honnan jövök, elmondtam az igazat.:D
Válaszul megkaptam, hogy Ő is Magyarországról valósi, vagyis az édesapja (Tony Curtis) családja Mátészalkán élt. Az autogramom így szól: "Kate, welcome to the USA! Jamie Lee Curtis"
Majd elnézést kértem, hogy feltartottam és Ő bement megnézni azt a filmet, ami után én épp távozni készültem.
Ezután sétagyalogos versenyzőt megszégyenítő sebességgel igyekeztem vissza a Kaplan-be, hogy elújságoljam tezsvíremnek a hírt.
Megnyugvásom után Michal-lel elmentünk notebook-ot venni, Pufi kinézett magának egyet, ugyanis itt ezek is jóval olcsóbbak. Aznap nem jártunk sikerrel, de pénteken visszamentünk és megvettük.

Csütörtökön megvettük a jegyeket a szombat-i LA Galaxy vs. Real Madrid mérkőzésre, amire ismételten Pasadena-ban került sor.
Este pedig az új osztálytársakkal gyűltünk össze, hogy elmenjünk közösen vacsorázni. Hollywood-ba néztek ki egy éttermet, és úgy volt, hogy 2 autóval megyünk és mindenki tudja az irányt. Hát, csak az én sofőröm tudta pontosan.:D
Na, de ne olyan sietősen!
Míg a lányokkal vártunk a 2 srácra és a bérelt autójukra a vacsi előtt, nem tudtuk, hogy mire is számítsunk. Aztán röpke fél óra késéssel be"gurultak" egy iszonyatosan nagy Hummer-rel.
Mi meg így: "Ez biztos valami vicc!". És nem. Egy 99%-ig (a maradék 1% az ember) automatizált, 2 autónyi mérettel rendelkező Hummer-ral mentem Hollywood-ba.
Bruno volt a vezetőnk, Brazíliából jött, mellesleg gazdag (meglepetés!) és jól néz ki. A "tankban" mellettem Diana, aki orosz és nagyon kedves és Laurens, aki holland és nagyon szórakoztató ültek.
Az étterem meglepően olcsó volt elhelyezkedéséhez képest és mindemellett remek stílusú: westerni hangulat köré épített, rodeo bikával, óriás kivetítőkkel, élő zenészekkel és alternatív külsejű pincérekkel volt meghintve, és az étel is jó volt. Kicsit fűszeres, de jó és sok. Egyikünk sem tudta bevégezni az adagját. A főétel után rendeltünk egy hatalmas vattacukrot. Rendkívül jól szórakoztunk, sokat beszélgettünk és nevettünk.
Nemsokára lesz képem az említett dolgokról is, csak még Laurens-nél vannak.
Szóval az este nagyon jól sikerült.
Hoppá, viszont a másik autó valamilyen úton-mód nem talált oda az étteremhez. De majd bepótoljuk velük a lemaradást.

Pénteken Amandine és Aneta elutaztak Las Vegas-ba, majd ma este jönnek haza. Így a "hátrahagyottakkal" úgy döntöttünk színt viszünk vacsora utáni életünkbe. Tehát megszálltuk Amandine szobáját és gyümölcs party-t tartottunk. Michal-é volt az ötlet, ami érdekes, mert ő a legnyugodtabb közülünk. Soha nem hallottuk még, hogy felemelte volna a hangját vagy akármi ilyesmi. Lőttünk a buliról pár képet, feltöltöttük Facebook-ra és küldtünk Amandine-éknak egy sms-t, hogy meglepetés várja őket az oldalon. Kissé kikelt magából, de nagyon vicces volt.:D
A buli után közösen (a szobánkban) megtekintettük a Jól áll neki a halál c. Meryl Streep-es filmet. Annyira jó.

Szombaton eljött a nagy nap! 3kor felkerekedtünk és elindultunk a meccsre. Pasadena-ba nagyjából 2 óra buszozás alatt érkeztünk, a közlekedés kissé belassult az esemény miatt. Sétáltunk egyet, megestebédeltünk, majd megkerestük az ingyenes buszokat, amik felvittek minket a Rose Bowl stadiumba, az LA Galaxy otthonába. Elképesztően sok ember volt ott. Nagy nehezen megtaláltuk a kaput, ami az ülőhelyeinkhez vezetett. Még soha nem voltunk focimeccsen, szóval hihetetlen élmény volt. Az a sok ember, mind egy dolog miatt van jelen és együtt. A stadium a vártnál kisebb volt, de még így is nagy.
Nagy meglepetésre az első félidőben a Galaxy talált be az ellenfél kapujába, 2szer is. Az első gól egy összerővel bebénázott, gólvonalnál szerencsétlenkedős pontszerzés volt. A második tizenegyes. Mindkettő Csoda Donovan érdeme. Micsoda játékos!
Kicsit megbundázottnak tűnt a dolog.

A második félidőben viszont pályára lépett Hisztiánó... ömm.. Christiano Ronaldo, és helyretette a népet. De tényleg.
3 gólt lapátolt be a Real a Los Angyalkáknak. Mindegyik Ronaldo közreműködésével. Remekül játszottak a második félidőben, a Galaxy játékosai közül csak egy embernek volt esélye megérinteni a labdát, de az folyamatosan. A kapusnak.
Szóval fantasztikus volt.
Visszafelé viszont még hosszabb volt az út. Egy - míg kikeveredtünk a stadiumból, kettő - nem várni a buszra, mert mindenki azzal akart menni és három - az éjszakai menetrend kissé luftos.
Nagy nehezen, éjjeli 1re hazaértünk, és kidőltünk. Lejártuk a lábunkat.

Ma, azaz tegnap, de nekem mának tűnik (vasárnap) elmentünk Silke-vel (vele vagyok a képen kicsit feljebb), Ekaterina-val, Koh-val (új japán srác, nagyon aranyos) és 2 német lánnyal a hírhedt Malibu Beach-re.

Ó, Malibu! Te hőn áhított, Te nevezetes, Te... mocskos, sziklás, döglött rákokkal teli délibáb!
Pfejj, életemben nem láttam még sós vízi élőlényeket Tesco-n kívül, de hogy ennyi döglött rákot, undorító, 25 centis tengeri csigát és tengeri uborkát sem kívántam magamnak, az is biztos.
Randa sirályok lopkodják a napozó emberek ételeit; büdös, zöld tengeri növényt hordanak ki a hullámok a partra; és még folytathatnám.
Malibu ezen része teljes mértékben szörfözésre használandó óceánpart. Majd lehet, hogy meglátogatjuk a többi strandot is ott, de a "Malibu" nevűt inkább elkerüljük.
De legalább a csirke burger finom volt és kicsit le is barnultunk. No, meg persze a szörfös fiúk is kitettek magukért és a kilátás is rendkívüli.

Ám maradunk Santa Monica-nál, ami tiszta, puhatestű- és ráktalan és még a sirályok frizkója is szimpatikusabb.

Egyébként az óceán gyönyörű, csodálatosan kék és áttetsző. Ezzel semmi baj sincs. Bár az élőlényekkel sem kéne, hogy legyen, végülis ők voltak ott előbb.

Miután hazaértünk most Aneta szobáját szálltuk meg, és virágparty-t tartottunk kék ruházatban. Hippisre vettük a figurát.
Lehet, hogy kicsit nem vagyunk normálisak?:D
Sebaj.

Holnap órák után elkísérjük Silke-t az Outlet Center-be, mert ő még nem járt ott.
Utána sprintelünk haza, mert Annette-nek szülinapja van, és előbb vacsorázunk.
Veszünk neki majd virágot és egy kártyát, amit mindenki dedikálni fog.
A héten igyekszünk többet kimenni a strandra, szednünk kell még egy kis színt magunkra.
Valószínűleg csütörtökön pedig visszatérünk a Universal Studios-ba.

Holnap igyekszem minden elmaradásomat pótolni és beszerezni a képeket. Picasa-ra is töltök majd fel egy rakat fotót újfent.
Írjatok, hogy mi van Veletek, mert ez nem járja, hogy csak én gépelek órákig, hé-ló!;D
Mindenkit puszilunk!
Üdv!