Szomorú. De ami még szomorúbb, hogy Amandine és Aneta hazautaztak szombaton, szóval üres a ház. És csendes. Amandine mindig szóval tartotta a házbélieket.
Mint említettem hétfőn Annette-nek születésnapja volt, szóval suli után fogtunk magunkat és vettünk neki egy vallásos üdvözlőkártyát. Mindenki írt bele valami kedveset. Előtte Muri-val ebédeltünk a Barney's-ban, jól elvoltunk. Ekaterina virágot és egy hatalmas (szerintem bizsu) gyűrűt is ajándékozott drága házimaminknak. Heh, kis nyaller. Jó, nem. Aranyos.
Elénekeltük a "Happy Birthday to you!"-t majd kb. hajnali 1ig hallgattuk a kintről "beszűrődő" (ez egy faház: mindent, tényleg MINDENT hallunk; gyakorta énekelnek az emberek a wc-n... érdekes) dorbézolást Annette és ünneplő barátai torka szakadtából. Egy élmény volt 5 nyelvet összegyúrva hallgatni. Az ünnepelt 5 nyelven ért és tud. Nem semmi!
Kedden délután ettünk egy cookie-szendvicset a Diddy Riese-ben Murival, belevittük a rosszba.
Aztán vele, Pupákkal, Silke-vel és Aneta-val kibuszoztunk az Outlet Center-be, mert Silke mindenképp látni szerette volna, mielőtt elmegy. Én csak egy fekete farmert vettem, Pupák semmit.
Ováció.
Tapsvihar.
Igen, most jött haza az elvonóból.
Boltkóros volt.:D
Végül itthon megvacsiztunk.
Szerdán kimentünk Santa Monica Beach-re, de miután befagyott a fenekünk, úgy döntöttünk versenyt futunk hazáig. Nagyon hideg volt... Mondom, ez nem California, hanem valami vacak, kínai másolat!
Este pedig együtt vacsoráztunk a Grove-ban, Amandine és Aneta tiszteletére, ugyanis Ekaterina és Silke leléptek egy hétre Hawaii-ra, szóval nem tudtak itt lenni hétvégén, mikor a lányok elbúcsúztak. Ettünk egy jót, csináltunk egy búcsúvideot Amandine-nak, majd hazamentünk és beszélgettünk míg fel nem lőttük a pizsiket.
Csütörtökön kihagytuk a sulit. Koh-val visszamentünk a Universal Studiosba, ami még az első alkalmunknál is eszméletlenebb volt.
Először megmutattuk Koh-nak a Horror házat. Szegény össze-vissza sikítozott és próbált menekülni a rémségektől. Ráadásul egy srác mögöttünk bizonyos időközönként rámordult, szóval több irányából kapta az ijesztegetést, míg ki nem értünk. De annyira édi volt. Nagyon aranyos srác, valamint ennyire illedelmes emberrel még nem találkoztunk. Valószínűleg a kultúrájuk miatt van, Japán-ból jött.
Majd a Shrek 4D műsort néztük meg, egy teljesen új jelenettel a Shrek első részét folytatván. Odefelé Spongya Bob-bal is találkoztunk.
4 dimenziós volt, mivel mi is részeivé váltunk a show-nak. Farquad nagyúr szelleme vissza akarta szerezni Fiona-t, és magával vinni az örökkévalóságba.
Persze, Shrek és Szamár megmentette a hercegnőt. Remegett a székünk, kaptunk ismét hideget-meleget, izgalmas volt.
Aztán készítettünk egy fényképet egy életszerű Szamárral. Nagyon segítőkész és kedves egy teremtés.
Aztán átcammogtunk a Simpsons Ride-hoz.
Ez a bizonyos egy amolyan Simpson-féle morbid vidám park-hullámvasút szimulátor volt.
Bevezetettek minket egy terembe, ahol egy hullámvasút kocsiba kellett elhelyezkednünk. Majd beindult a buli. Megjelent előttünk egy hatalmas vásznon a hullámvasút és megindult a kocsink is. Legalábbis úgy éreztük. Te jó ég, ha 8szor nem néztem lefelé, akkor egyszer sem. Pufi úgyszintén. A hullámvasútat még mindig nem nekem találták ki. És ez olyan vad és eszement volt, mint maga a sorozat. Óriás Maggie rongálta az útunkat, hatalmas vérpandamackó dobált
minket, jó párszor felemelkedtünk, majd fénysebességgel leejtettek minket. Szóval kemény megpróbáltatás volt a gyomrunknak. Koh imádta.:D Végül egy fantasztikus meglepetés fénykép is készült túlélésünkről. Balról megtekinthetitek. Egyébként imádtuk, tényleg. Jó érzés bővíteni az ember határait, és utána észlelni, hogy "Hé, életben vagyunk!". De erre még később visszatérek.
Miután kiértünk, fotózkodtunk egyet a Simpson famíliával.
Ezután megebédeltünk és leszambáztunk az alsó szintre, a hőn áhított Jurassic Park Ride-hoz. Egyszerűen odavagyok a Jurassic Park-ért és a dinokért, muszáj volt sorba állnunk érte. Igaz, kicsit hosszúra nyúlt a sor, de megérte.
Beültünk egy 25 fős csónakba, ami szintén egy hullámvasút kocsira emlékeztetett. Vízi utunk során szépen lassan "hajókázva" egy sínen megcsodálhattuk a parkot. Hatalmas Robot dinoszauruszok vettek körül minket a filmből, a Raptor ketrecből állati hangok hallatszottak és pálmafák dülöngéltek, a méregköpő dino betalált minket párszor, illetve a Brachiosaurus-ok is lefröcsköltek bennünket. Csak ámuldoztam jobbra-balra.
Ó, a túra elején felhívták a figyelmünket arra az apróságra, hogy kissé vizesek leszünk majd. Oké, lecsúr egy dino, nem nagy dolog. Pufi vett is gyorsba egy sárga esőkabát-féle ruhaneműt. Nem akart megfázni.
Illetve arra is kitértek, hogy az út végén felgyorsulnak az események, és a "vertical" (=függőleges) jelzővel toldották meg. Mit nekem függőleges, gondoltam, ugyan már, úgyis csak egy 45°-os lejtőn engednek le, nagy dolog!
Szóval tovább furikáztunk, majd betértünk egy alagútba. Kissé felfelé vettük az irányt. Hm, oké.
Aztán a plafont "kitépte" egy gigászi Tyranosaurus Rex és megtámadta vízi alkalmatosságunkat. Káprázatos volt, tisztára, mint a filmben! Ráadásul a T-Rex a kedvenc dinom, szóval mennyei volt egy 50 láb nagyságú életszerű példányt látni.
Közben folyamatosan emelkedtünk, majd vízszintre érkeztünk. Szó szerint víz-szintre.
És még mindig a T-Rex hatása alatt voltam.
Aztán lezuhantunk.
Azt hittem meghalok.
Fogggggalmam sincs, hány métert estünk, de az a függőleges bazira függőleges volt, hogy menne a &@#$*ß... fenébe!!!!
Még a bugyim is vizes lett, de ez semmi, alig láttam valamit, mert egy vízeséssel együtt érkeztünk az állóvízbe hipersebességgel. Uram Isten, ennyire még életemben nem markoltam korlátot és inam nem feszült még pattanásig! Még az arcom is beledeformálódott.
Gravitációt nem tapasztaltam ilyen erővel a magam 20 évével.
Eszelős volt. Úristen. Ha belegondolok, még most is sírok a nevetéstől. A szó szoros értelmében halálra voltam rémülve. De megérte. Bőrig ázni is.
Az adrenalinlöket után vagy fél óráig röhögőgörcs tört rám. Nem bírtam abbahagyni és vissza akartam menni. Hihetetlen volt!
Aztán megláttam a képet, amit készítettek rólunk.
Újabb hisztérikus nevetés hullám. Ha híres leszek, a média ölni fog ezért a fényképért. De bevállalom. A képre érdemes rákattintani. Lássátok feleim szümtükkel mik vogymuk ->
Szóval, khm, igen.:DDD Koh, mint mondtam, imádja az ilyesmit. Jobbján és balján két halálra rémült embert láthatunk. Az arcom ránctalanságából következtetve, ki akartam szabadulni. Jobb, hogy nem tettem, azt hiszem. Pupák halál nyugodt, szó szerint. Mintha azt gondolná "Én akartam, nesze nekem. Már úgysem tehetek semmit. Szimplán lezuhanok."
Szóval egy emóciós skála 20 tényezőjéből aznap kilőttünk legalább 15-öt.
Miután megszáradtunk megint részt vettünk a Universal Tour-on, King Kong 360° 3D-vel, Született feleségek házakkal, robbanásokkal, cápával, stb. Ismét nagyon élveztük.
Eltelt a nap és mentünk haza közös-vacsizni. Utána kihasználtuk a maradék együtt töltött időnket, sokat beszélgettünk.
Másnap közösen ebédeltünk Amandine kedvenc palacsintázójában, ahol Aneta-val egy nagy adag gofrin osztoztunk. Életemben először megkósoltam a juhar szirupot. És tetszett! Aztán nézelődtünk egyet Hollywood-ban, megkerestük a Micsoda nő!-ből nevezetes Las Palmas Hotel-t. Ez teljesen ugyan olyan, mint a filmben.
Aztán hazamentünk, és írtunk 1-1 búcsúlevelet a 2 távozó pajtásunknak. Míg írtam, sikerült elsírnom magam. Nagyon fognak... azaz már hiányoznak. Ők ketten voltak a legközelibb barátaink. Szóval nehéz lesz, de ilyen az élet, nem? Majd igyekeznek meglátogatni minket az ősz folyamán. Remélem összejön.:) Nagyon hozzászoktunk egymáshoz.
Vacsora után készítettünk egy utolsó "Kemény mag" közös képet a Hawaii-ban tartózkodó Ekaterina szobájában.
Majd Aneta-val, Mirco-val (viszonylag új svájci srác) és egy barátjával nekiindultunk az éjszakának.
Muri javasolta, hogy menjünk abba a házibuliba, ahol ő is volt egy héttel ezelőtt. Egészen éjfélig ott is voltunk, majd beleuntunk, hiszen összesen 22 ember volt, külön-külön csoportokra szeparálódva. És szerencsékre fülünkbe jutott, hogy pár utcával lejjebb egy másik buli is zajlik, tehát átsétáltunk.
Jól tettük. A ház egy hatalmas faszerkezet volt, rengeteg lépcsővel és egy élő fával a közepén. Innen kapta az elnevezését, hogy "The Tree House". Majd miután bementünk, újabb meglepetés fogadott: a nappaliban egy sulis banda játszott, majd őket egy DJ váltotta. És megint minden tisztára olyan volt, mint a filmekben! Rengeteg közvetlen ember és mulatság. Nagyon nagyon jól éreztük magunkat. Tehát a "kedvünk" is jó volt...:p
Pár srác a közelünkben lakik, szóval miután kifáradtunk hazahoztak minket autóval. Ez most "csak" egy Range Rover volt. 5re értünk a házba, és csak fél6kor sikerült lefeküdnünk, mert még az étkezőben beszélgettünk egy keveset.
Másnap 11ig aludtam, összeszedtem magam és nekiálltunk elbúcsúztatni a lányokat és Koh-t. Szomorú volt, sokat sírtak. Azután lepilledtünk, nagyon fáradt voltam. Kora délután elmentünk a Sunset Boulevard-ra, mert kinéztem egy pólót, de nem volt, szóval majd holnap megyek érte. Aztán ettünk, aludtam, elmentünk Michal-lel vacsorázni és lefekvés előtt megnéztük a Bajos Csajok-at közösen.
Ma pedig reggel felkerekedtem és Santa Monica-n találkoztam Laurens-szel (holland srác az osztályomból), hogy strandoljunk egyet. Ő is nagyon szomorú, mert Bruno is hazautazott szombaton. Mint mondta, ő olyan volt neki, mintha a bátyja lett volna. Laurens nagyon érzékeny és kedves. Emellett nagyon vicces is. Tök jól elvoltunk. Napozni nem nagyon sikerült, mert minden tiszta köd volt a nap első felében, de ebéd után ki tudtunk feküdni 1-2 órára.
Este érkezett egy új lány, Osaka-ból. Valószínűleg még mások is jönnek majd.
Holnap suli után strandolunk majd Pufival, aztán délután elmegyek Laurens-szel és az új lánnyal a The Switch premierjére, az új Jennifer Aniston-os film "felvonulására". Juliette Lewis is játszik a filmben, ezért szándékozom menni. Remélem odajön a rajongókhoz.
Szóval többnyire így telt a hét.
Minden jót!
Üdv!
Mint említettem hétfőn Annette-nek születésnapja volt, szóval suli után fogtunk magunkat és vettünk neki egy vallásos üdvözlőkártyát. Mindenki írt bele valami kedveset. Előtte Muri-val ebédeltünk a Barney's-ban, jól elvoltunk. Ekaterina virágot és egy hatalmas (szerintem bizsu) gyűrűt is ajándékozott drága házimaminknak. Heh, kis nyaller. Jó, nem. Aranyos.Elénekeltük a "Happy Birthday to you!"-t majd kb. hajnali 1ig hallgattuk a kintről "beszűrődő" (ez egy faház: mindent, tényleg MINDENT hallunk; gyakorta énekelnek az emberek a wc-n... érdekes) dorbézolást Annette és ünneplő barátai torka szakadtából. Egy élmény volt 5 nyelvet összegyúrva hallgatni. Az ünnepelt 5 nyelven ért és tud. Nem semmi!
Kedden délután ettünk egy cookie-szendvicset a Diddy Riese-ben Murival, belevittük a rosszba.
Aztán vele, Pupákkal, Silke-vel és Aneta-val kibuszoztunk az Outlet Center-be, mert Silke mindenképp látni szerette volna, mielőtt elmegy. Én csak egy fekete farmert vettem, Pupák semmit.
Ováció.
Tapsvihar.
Igen, most jött haza az elvonóból.
Boltkóros volt.:DVégül itthon megvacsiztunk.
Szerdán kimentünk Santa Monica Beach-re, de miután befagyott a fenekünk, úgy döntöttünk versenyt futunk hazáig. Nagyon hideg volt... Mondom, ez nem California, hanem valami vacak, kínai másolat!
Este pedig együtt vacsoráztunk a Grove-ban, Amandine és Aneta tiszteletére, ugyanis Ekaterina és Silke leléptek egy hétre Hawaii-ra, szóval nem tudtak itt lenni hétvégén, mikor a lányok elbúcsúztak. Ettünk egy jót, csináltunk egy búcsúvideot Amandine-nak, majd hazamentünk és beszélgettünk míg fel nem lőttük a pizsiket.
Csütörtökön kihagytuk a sulit. Koh-val visszamentünk a Universal Studiosba, ami még az első alkalmunknál is eszméletlenebb volt.Először megmutattuk Koh-nak a Horror házat. Szegény össze-vissza sikítozott és próbált menekülni a rémségektől. Ráadásul egy srác mögöttünk bizonyos időközönként rámordult, szóval több irányából kapta az ijesztegetést, míg ki nem értünk. De annyira édi volt. Nagyon aranyos srác, valamint ennyire illedelmes emberrel még nem találkoztunk. Valószínűleg a kultúrájuk miatt van, Japán-ból jött.
Majd a Shrek 4D műsort néztük meg, egy teljesen új jelenettel a Shrek első részét folytatván. Odefelé Spongya Bob-bal is találkoztunk.
4 dimenziós volt, mivel mi is részeivé váltunk a show-nak. Farquad nagyúr szelleme vissza akarta szerezni Fiona-t, és magával vinni az örökkévalóságba.
Persze, Shrek és Szamár megmentette a hercegnőt. Remegett a székünk, kaptunk ismét hideget-meleget, izgalmas volt.Aztán készítettünk egy fényképet egy életszerű Szamárral. Nagyon segítőkész és kedves egy teremtés.
Aztán átcammogtunk a Simpsons Ride-hoz.
Ez a bizonyos egy amolyan Simpson-féle morbid vidám park-hullámvasút szimulátor volt.
Bevezetettek minket egy terembe, ahol egy hullámvasút kocsiba kellett elhelyezkednünk. Majd beindult a buli. Megjelent előttünk egy hatalmas vásznon a hullámvasút és megindult a kocsink is. Legalábbis úgy éreztük. Te jó ég, ha 8szor nem néztem lefelé, akkor egyszer sem. Pufi úgyszintén. A hullámvasútat még mindig nem nekem találták ki. És ez olyan vad és eszement volt, mint maga a sorozat. Óriás Maggie rongálta az útunkat, hatalmas vérpandamackó dobált
minket, jó párszor felemelkedtünk, majd fénysebességgel leejtettek minket. Szóval kemény megpróbáltatás volt a gyomrunknak. Koh imádta.:D Végül egy fantasztikus meglepetés fénykép is készült túlélésünkről. Balról megtekinthetitek. Egyébként imádtuk, tényleg. Jó érzés bővíteni az ember határait, és utána észlelni, hogy "Hé, életben vagyunk!". De erre még később visszatérek.Miután kiértünk, fotózkodtunk egyet a Simpson famíliával.
Ezután megebédeltünk és leszambáztunk az alsó szintre, a hőn áhított Jurassic Park Ride-hoz. Egyszerűen odavagyok a Jurassic Park-ért és a dinokért, muszáj volt sorba állnunk érte. Igaz, kicsit hosszúra nyúlt a sor, de megérte.Beültünk egy 25 fős csónakba, ami szintén egy hullámvasút kocsira emlékeztetett. Vízi utunk során szépen lassan "hajókázva" egy sínen megcsodálhattuk a parkot. Hatalmas Robot dinoszauruszok vettek körül minket a filmből, a Raptor ketrecből állati hangok hallatszottak és pálmafák dülöngéltek, a méregköpő dino betalált minket párszor, illetve a Brachiosaurus-ok is lefröcsköltek bennünket. Csak ámuldoztam jobbra-balra.
Ó, a túra elején felhívták a figyelmünket arra az apróságra, hogy kissé vizesek leszünk majd. Oké, lecsúr egy dino, nem nagy dolog. Pufi vett is gyorsba egy sárga esőkabát-féle ruhaneműt. Nem akart megfázni.
Illetve arra is kitértek, hogy az út végén felgyorsulnak az események, és a "vertical" (=függőleges) jelzővel toldották meg. Mit nekem függőleges, gondoltam, ugyan már, úgyis csak egy 45°-os lejtőn engednek le, nagy dolog!Szóval tovább furikáztunk, majd betértünk egy alagútba. Kissé felfelé vettük az irányt. Hm, oké.
Aztán a plafont "kitépte" egy gigászi Tyranosaurus Rex és megtámadta vízi alkalmatosságunkat. Káprázatos volt, tisztára, mint a filmben! Ráadásul a T-Rex a kedvenc dinom, szóval mennyei volt egy 50 láb nagyságú életszerű példányt látni.
Közben folyamatosan emelkedtünk, majd vízszintre érkeztünk. Szó szerint víz-szintre.
És még mindig a T-Rex hatása alatt voltam.
Aztán lezuhantunk.
Azt hittem meghalok.
Fogggggalmam sincs, hány métert estünk, de az a függőleges bazira függőleges volt, hogy menne a &@#$*ß... fenébe!!!!
Még a bugyim is vizes lett, de ez semmi, alig láttam valamit, mert egy vízeséssel együtt érkeztünk az állóvízbe hipersebességgel. Uram Isten, ennyire még életemben nem markoltam korlátot és inam nem feszült még pattanásig! Még az arcom is beledeformálódott.
Gravitációt nem tapasztaltam ilyen erővel a magam 20 évével.Eszelős volt. Úristen. Ha belegondolok, még most is sírok a nevetéstől. A szó szoros értelmében halálra voltam rémülve. De megérte. Bőrig ázni is.
Az adrenalinlöket után vagy fél óráig röhögőgörcs tört rám. Nem bírtam abbahagyni és vissza akartam menni. Hihetetlen volt!
Aztán megláttam a képet, amit készítettek rólunk.
Újabb hisztérikus nevetés hullám. Ha híres leszek, a média ölni fog ezért a fényképért. De bevállalom. A képre érdemes rákattintani. Lássátok feleim szümtükkel mik vogymuk ->
Szóval, khm, igen.:DDD Koh, mint mondtam, imádja az ilyesmit. Jobbján és balján két halálra rémült embert láthatunk. Az arcom ránctalanságából következtetve, ki akartam szabadulni. Jobb, hogy nem tettem, azt hiszem. Pupák halál nyugodt, szó szerint. Mintha azt gondolná "Én akartam, nesze nekem. Már úgysem tehetek semmit. Szimplán lezuhanok."Szóval egy emóciós skála 20 tényezőjéből aznap kilőttünk legalább 15-öt.
Miután megszáradtunk megint részt vettünk a Universal Tour-on, King Kong 360° 3D-vel, Született feleségek házakkal, robbanásokkal, cápával, stb. Ismét nagyon élveztük.
Eltelt a nap és mentünk haza közös-vacsizni. Utána kihasználtuk a maradék együtt töltött időnket, sokat beszélgettünk.
Másnap közösen ebédeltünk Amandine kedvenc palacsintázójában, ahol Aneta-val egy nagy adag gofrin osztoztunk. Életemben először megkósoltam a juhar szirupot. És tetszett! Aztán nézelődtünk egyet Hollywood-ban, megkerestük a Micsoda nő!-ből nevezetes Las Palmas Hotel-t. Ez teljesen ugyan olyan, mint a filmben.Aztán hazamentünk, és írtunk 1-1 búcsúlevelet a 2 távozó pajtásunknak. Míg írtam, sikerült elsírnom magam. Nagyon fognak... azaz már hiányoznak. Ők ketten voltak a legközelibb barátaink. Szóval nehéz lesz, de ilyen az élet, nem? Majd igyekeznek meglátogatni minket az ősz folyamán. Remélem összejön.:) Nagyon hozzászoktunk egymáshoz.
Vacsora után készítettünk egy utolsó "Kemény mag" közös képet a Hawaii-ban tartózkodó Ekaterina szobájában.
Majd Aneta-val, Mirco-val (viszonylag új svájci srác) és egy barátjával nekiindultunk az éjszakának.
Muri javasolta, hogy menjünk abba a házibuliba, ahol ő is volt egy héttel ezelőtt. Egészen éjfélig ott is voltunk, majd beleuntunk, hiszen összesen 22 ember volt, külön-külön csoportokra szeparálódva. És szerencsékre fülünkbe jutott, hogy pár utcával lejjebb egy másik buli is zajlik, tehát átsétáltunk.
Jól tettük. A ház egy hatalmas faszerkezet volt, rengeteg lépcsővel és egy élő fával a közepén. Innen kapta az elnevezését, hogy "The Tree House". Majd miután bementünk, újabb meglepetés fogadott: a nappaliban egy sulis banda játszott, majd őket egy DJ váltotta. És megint minden tisztára olyan volt, mint a filmekben! Rengeteg közvetlen ember és mulatság. Nagyon nagyon jól éreztük magunkat. Tehát a "kedvünk" is jó volt...:p
Pár srác a közelünkben lakik, szóval miután kifáradtunk hazahoztak minket autóval. Ez most "csak" egy Range Rover volt. 5re értünk a házba, és csak fél6kor sikerült lefeküdnünk, mert még az étkezőben beszélgettünk egy keveset.Másnap 11ig aludtam, összeszedtem magam és nekiálltunk elbúcsúztatni a lányokat és Koh-t. Szomorú volt, sokat sírtak. Azután lepilledtünk, nagyon fáradt voltam. Kora délután elmentünk a Sunset Boulevard-ra, mert kinéztem egy pólót, de nem volt, szóval majd holnap megyek érte. Aztán ettünk, aludtam, elmentünk Michal-lel vacsorázni és lefekvés előtt megnéztük a Bajos Csajok-at közösen.
Ma pedig reggel felkerekedtem és Santa Monica-n találkoztam Laurens-szel (holland srác az osztályomból), hogy strandoljunk egyet. Ő is nagyon szomorú, mert Bruno is hazautazott szombaton. Mint mondta, ő olyan volt neki, mintha a bátyja lett volna. Laurens nagyon érzékeny és kedves. Emellett nagyon vicces is. Tök jól elvoltunk. Napozni nem nagyon sikerült, mert minden tiszta köd volt a nap első felében, de ebéd után ki tudtunk feküdni 1-2 órára.
Este érkezett egy új lány, Osaka-ból. Valószínűleg még mások is jönnek majd.
Holnap suli után strandolunk majd Pufival, aztán délután elmegyek Laurens-szel és az új lánnyal a The Switch premierjére, az új Jennifer Aniston-os film "felvonulására". Juliette Lewis is játszik a filmben, ezért szándékozom menni. Remélem odajön a rajongókhoz.
Szóval többnyire így telt a hét.
Minden jót!
Üdv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése