Hasta la vista, baby!

Kissé elmaradtam az utóbbi napokban blogolást illetően. Alig volt időnk géphez kerülni, illetve az elmúlt 3 napban nem működött itthon az internet. Ma, mikor Michal bejelentette, hogy rendbe hozta a hálózatot, úgy örültünk neki, mint a gyerekek (hm...) a Mikulásnak.

Egyre nehezebb fogalmaznom magyarul. Ennek a mondatnak 3szor fogtam neki.:D Ez jó vagy rossz? Nem tudom eldönteni. Bár útközben mindig belejövök, szóval visszaszívom, nagyjából.
Szóval igyekszem minél több információt előtúrni az agyamból.

Nem a most elmúlt, az az előtti vasárnap elmentünk a Universal Studiosba Jack-kel, Pupák egyik osztálytársával.
Eszméletlen volt (ez is). Lassan már meg sem kéne lepődnöm.
Legelső látogatásunk a House of Horrors-ba történt. Ennyit még nem hallottam Pufit sikítani. Úgy markolta a karom, hogy azt hittem elhal. Nosferatu-n, a múmián keresztül, a Farkasember-ig mindenki betalált minket. Leginkább Pufit, mert ő volt azon az oldalon, ahonnan előbukkantak. Egyébként emberek voltak beöltözve, de mikor halálra ijesztettek valakit, nem kezdtek ám el nevetni ők is, tovább folytatták az ámokfutást. Elhihetitek, baromira ijesztő volt. Sötét kamrákon keresztül kellett vándorolnunk, pislákoló fények övezték utunkat (vagy még azok sem) és holt kuss volt, mindenki tele gatyával várta a következő megpróbáltatást. És olykor-olykor előbukkantak ezek az idióták. Valahonnan, ugyanis azt sem nagyon láttuk. Néha levakuztam őket, a túra végén vették csak észre, hogy fotózok, és szóltak rám, hogy "No flash!", így sikerült ezt-azt megörökítenem. Amúgy nem érhettek hozzánk, de ennek a fogalmát maximálisan ki is merítették. Nosferatu 0,0001 mm-re emelte kezét sokkos állapotban lévő nővéremre. Már jól van.
Miután kimenekültünk (szó szerint) a horror barlangból, némi légzőgyakorlat után tovább folytattuk fantasztikus programunkat.

Láttuk az autókat a Halálos iramban sorozatból, majd betértünk a Terminátor házba.
Itt egy interaktív show fogadott bennünket. A SkyNet székházába érkeztünk, ahol egy ritka idegesítő kis csaj fogadott bennünket. Bemutatta nekünk a céget, majd miután kiment, egy videot láthattunk Sarah és John Connor-ral a főszerepben. A filmből ismert színészek (Linda Hamilton, Edward Furlong) közölték velünk, hogy 2 percünk van kijutni az épületből. Persze, nem sikerült kimenekülnünk.
Aztán egy óriási színházterembe irányítottak minket, ahol az a "szimpatikus" lány megint elkezdett foglalkozni velünk, 2 oldalról robotok jelentek meg (igazi robotok), majd egyszer csak befutott a Connor család és a Arnold, a Terminátor. Persze nem drága, átmeneti államunk kormányzója volt, csak egy B (C, D,... Z) kategóriás színész, ahogy a többi szereplő is. De mögöttük hatalmas kivetítőkön az igazi színészeket láthattuk beszélni. Az előadók arcát nem is nagyon lehetett kivenni, olyan távol voltak vagy sokszor inkább olyan magasan.
Aztán lepuffantották a házigazdánkat és a robotőröket, majd elindultak "lifttel" (mögöttük ment a háttér) felfelé, a központi iránytópulthoz. Egyébként végig 3D-s szemüveget kellett viselnünk, a vásznakon mindent "kiemelkedve" láttunk. Illetve ha velük történt valami, azt mi is megéreztük: kaptunk hideget-meleget, rázkódott a székünk, megemelkedett, majd hirtelen visszazuhant, vizesek lettünk, a levegő is hűvösebb lett bizonyos jeleneteknél, szóval nagyon szórakoztató volt. Végül Arnie-ék legyőzték a "Higanyembert" is, aki előtte átalakult egy többkarú higanylénnyé, és többször is átdöfött bennünket (de nem gáz). Sajnos a Terminátornak fel is kellett áldoznia magát az emberiség jövőjének érdekében. Hasta la vista, baby!
Káprázatos volt.:)

Utána egy állati műsorba lestünk bele, kutyák, majmok voltak beidomítva különböző mutatványokra. Annyira nem bírjuk az ilyesmit, de azért érdekes volt látni, hogy mire nem képesek ezek az állatok. Majd elmentünk ebédelni egy pizzériába, ahol úgy beettünk, hogy alig bírtunk megmoccanni.

Ezt követően egy Speciális Effektek műsort néztünk végig. Nekem nem tudtak túl sok új információt szolgáltatni. De tényleg. Viszont annyira amerikai volt, hogy félúton felkavarodott a gyomrunk. Jó, nem. De tényleg ez a tipikus erőltetett, megjátszott, hahotázós, megalomániás komédiázás ment végig az előadáson. Azt hiszem, nem nézzük meg még egyszer. Ugyanis 2 napra szóló jegyünk van, majd valamikor még visszamegyünk, mert egy alkalom nem elég, hogy bejárjuk az egész parkot. Hatalmas.

Másfél óra sorban állás után felpattantunk a Universal Studios túra buszára. Idegenvezetést is kaptunk, egy ismét interaktív show keretei közé szorítva. A busz a Jurassic Park járgányaira emlékeztetett. Előszöris a különböző studió épületek között kígyóztunk: láttunk lakókocsikat, büféket, díszleteket, majd kiépített városrészeket mutattak nekünk (kis London, kis Texas, Chinatown), végül elkalauzoltak minket a Koponya-szigetre, King Kong lakóhelyére. Lehet, hogy itt kellett volna csak elkezdenünk ámulni.
Egy vaksötét barlangba vezettek minket, ahol az idegenvezetőnk elkezdett pánikolni, és javasolta, hogy kapaszkodjunk. Majd hirtelen megvilágosodtunk és egy 360°-os 3D-s dzsungel csőben találtuk magunkat. Körülöttünk folyamatosan T-Rex-ek jelentek meg, és indultak felénk. Ééés nekicsapódtak a busznak. Vagy legalábbis azt éreztük, hogy nekünk rohannak. Csöppet sem voltunk nyugodtak, ismételten. Főleg, mikor balról a "3D-s falon" megjelent a busz hátulja a szakadékba lógva. És a dinok folytatták ostromukat irányunkba. Majd egyszercsak megjelent King Kong, aki tényleg king (Kong), mert bazi nagy volt, és üvöltött is rendesen. Aztán megmentette az életünket, kiírtott minden ellenséget. Megmenekültünk, kijutottunk a barlangból. Egyszerűen jassszkari volt! Totál lementünk hídba.

Aztán különböző autók mellett haladtunk el: a Vissza a jövőbe időugró járgánya, Mr. Bean kicsi kocsija, Magnum vörös Ferrari-ja, a Jurassic Park terepmintás Jeep-jei, illetve Kit, David Hasselhoff hű fegyverhordozóját csodálhattuk meg. A témánál maradva, betekintést nyerhettünk egy speciális film trükkbe is: a Fast & Furious - Tokyo Drift autó robbantós jelentébe. 2 kocsi repült a levegőbe két méretes robotkar segítségével, mögöttük tűz lobbant fel, ami majdnem lepörkölte a szempilláinkat. Nem volt semmi!
Végül jobbról betámadtak a spriccelős dinok is, szóval jó, hogy nem veszítettük el a szemünk világát! Heh, na ja.

Egy westerni környezetbe kerültünk, ahol "némi" eső és az ezt követő árvíz játszadozott a busz egyensúlyával. Majd a King Kong-ból ismert hajó makettjét szemlélhettük meg, ezt követően egy teljesen kiépített metróállomásra jutottunk, és megindult a föld. Pontosabban ránk szakadt a felszín. Hihetetlen dolgokra képesek a filmesek.
Majd egy tavat kerültünk meg, ahonnan fel-felbukkant a Jaws c. film közismert cápája.
Innen virágillat csalogatott minket a Lila akác köz-be.
Tényleg óriási ez a park. A Lila akác köz csak egy, a ténylegesen kiépített "díszletek" közül.
Susan, Bree, Gabi, Edie, Lynette, stb. csodás kis kertes házai sorakoztak az út szélén. Kár, hogy nem voltak otthon.
Visszatérve a virágillathoz, minden a filmben szereplő virág mű. Az összes. Kész...
Majd gyorsan bele kellett taposnunk a gázba, mert jelenlétünkkel megzavartuk az épp hullát eltakarító Norman Bates-t (Pszicho-ból), aki kissé átszellemült arculattal és egy 25 cm-s pengéjű késsel közeledett felénk. Halálközeli élmények tömkelege!
Az ezt követő helyszín a Világok Harcá-ból ismert repülőgép katasztrófa színtere volt. Annyira igazi volt minden, hogy megrendülés nélkül nem lehetett végignézni.

És az utolsó barlang -, mert abból sosem elég - a Múmiáé volt. Azt az érzést keltették velünk, mintha szkarabeuszbogarak mászkáltak volna a lábaink között. Pfejj. Majd a "cső", amibe megérkeztünk elkezdett forogni. Nem bírtam nézni, el kellett takarnom a szemem, mert a gyomrom nem díjazta ezt a tréfát. Vicces volt.
Nagyon bírtuk, igyekszünk még egyszer visszamenni. Eszméletlen egy élmény.

Kicsit későre járt már, ezért sietnünk kellett át a lenti szintre, ahol az Apollo 13 űrhajósai, a Jurassic Park kapuja egy vizi- és egy múmiás hullámvasúttal találtuk szembe magunkat. Futólag körbenéztünk, de ezek az élmények még váratnak magukra. Hétközben fogunk menni, hátha akkor nincs akkora tömeg. Amúgy vettem egy Jurassic Park-os és egy Batman-es pólót, nem bírtam ellenállni.:)

Oké, akkor megpróbálom összeszedni a gondolataimat, megint.
21-én elmentünk az LAX-re (repülőtér) megpróbálni elcserélni a jegyeinket Los Angelesből Seattle-re. Ugyanis a hazautunk innen szól, nem Seattle-ből. Az utolsó 2 hetet ott fogjuk tölteni.
Elcserélni nem tudtuk, de nem olyan nagy baj, mert sikerült megoldanunk a problémát. Az LAX is méretes egy jószág, de nem valami szép. Kockaházak szétszórva és bekeretezve, parkoló oázissal körbekerítve. Ennyi. Aznap nem mentünk suliba, úgy gondoltuk lemegyünk a partra. Rosszul tettük. Rövid naciban és trikóban libegtünk le Santa Monica-ra, majd úgy befagyott a pici senekünk, hogy rögvest meggondoltuk magunkat és beültünk a kedvenc olasz éttermünkbe, a Buca-ba. Majd vásároltunk egyet... kettőt... hármat. Szóval elvoltunk azért.:D Olyan jó pulcsit, surranót és farmert vettem, huhú!

Csütörtökön órák előtt meglátogattuk a híres Rodeo Drive-ot. Érdekes volt. Itt -, érdekes mód - nem vettünk semmit.:D Louis Vuitton, Gucci, Versace, Bulgari, Chanel, Prada, Cartier, Valentino, Dior, Dolce és Gabbana barátaink kicsit magasan tartják azt a bizonyos lécet. Majd legközelebb.

Másnap este a sulisokkal és a lakótársakkal Happy Hours keretin belül beültünk a Barney's-ba, ahol anno a brazil lányokkal és Krissty-vel voltunk. Még mindig nagyon hiányoznak.:(
Szeretem azt a helyet, jókat lehet enni és a hangulat is kiváló. Jól elvoltunk, bár Amandine-nak nem ízlett a krumplipüré, amit kapott, szóval ő egy kicsit csalódott volt. Ám a Santa Monica-i éttermet imádja, szóval kiengeszteltük. Van ott egy miniatürizált csúszókorong pálya is, szóval elszórakoztunk.
Miután hazamentünk, összeröffentünk Amandine szobájában, rengeteget beszélgettünk, hülyéskedtünk és össze"tetoválták" a lábam. Avi (Annette férje) nevét kaptam egy szivecskébe, ráadásul mindannyian aláírták nekem. Nem volt könnyű lemosni.

Szombaton elmentünk Merlose-ba egy, amolyan ingyenes rendezvényre a Macbeth jóvoltából. A Macbeth egy cipőmárka, Tom DeLonge vállalata. Ő a Blink 182 és az Angels & Airwaves énekese.
Különböző nyereményekért lehetett játszani, footbag-eket kellett cipőkbe dobálni, bizonyos távolságból. Nem volt egyszerű, mert a labdák viszonylag nagyok voltak a cipőkhöz képest. A legértékesebb nyeremény egy VIP meet & greet jegy volt Tom DeLonge-zsal. Szerencsénkre mindenkinek sikerült beletalálni.:) Illetve egy pólót és karkötőket is szereztünk.
Nagyon tetszett a hely, egy csomó alternatív külsejű ember volt ott, ingyen étellel-itallal szolgáltak és a zene is megfelelt az ízlésemnek. Rövid idővel 4 után találkoztunk Tommal, kaptunk tőle autogramot, megkérdeztem, hogy csinálhatunk-e vele közös képet, de mondta, hogy sajnálja, de sietnie kell, kérdezte, hogy honnan jövünk, Pupák mondta, hogy Magyarországból, erre azt válaszolta, hogy menni fog majd oda, de hogy ja, mégsem.:D Mindenkihez volt egy jó szava, szóval nagyon közvetlen, kedves és magas volt. Nagyon magas.
Sajnáltuk nagyon, hogy nem fotózkodhattunk vele, ha mér megnyertük azt a VIP jegyet, de ez van. Legalább találkoztunk.

Miután elmentek, ellátogattunk Kat von D LA Ink sorozatának székhelyére, a High Voltage Tattoo Salon-ba. Pontosabban nem bele, ugyanis be volt zárva, valamilyen probléma miatt. Pech. Visszamegyünk majd valamikor a héten, közel van hozzánk.
Este elmentünk Hollywood-ba vacsizni, Amandine kedvenc helyére, a The French Crépe-be. Crepe egyenlő az otthoni palacsintával, teljesen ugyanaz.
Szóval tetszett, mi az hogy! Sajtos-bacon-össel kezdtem (tudom, furán hangzik, de isteni volt), és nutellás-banános-epressel zártam. Nyamm.

Erről jut eszembe. Függő lettem. Cookie függő. Van ez az amerikai süti, a cookie, kis csokidarabkákkal vagy más ízesítéssel. A sulihoz közel van egy bár, a Diddy Riese. Istenem, a fehér csokis süti annyira finom, hogy nem bírom ki, hogy ne egyek minden nap. Tegnap megszabtam magamnak, hogy csak 3szor eszek egy héten. Nem tudom, hogy fogom magam ehhez tartani. Egyszerűen mennyei!!!! Magában is lehet kérni, de választhatsz 2 sütit és közé fagyit. Na, az a végem. Kész.

Visszatérve: vacsi után úgy volt, hogy buliba megyünk, de mindenki befáradt, egyedül meg nem akartam menni. Majd most szombaton.

Vasárnap pedig elmentünk a beach-re, de az idő megint megviccelt minket. Igaz, nem annyira, mint múltkor, mert sikerült leégni. Újfent. Egyszerűen gyönyörűen vagyok lebarnulva, ruhanyom-csíkozottan, kopottan, mint valami rossz munkás. Legalább az arcomon egyenletes. Garbóban fogok járni életem hátralevő vedlős részén. De még van pár hetem kiegyenlíteni a színskálát.

Hétfőn moziban voltunk az osztállyal. Komolyan megkedveltem Rachel-t. Jövő héttől a reggeli osztályba fogunk járni, hiányozni fog. Ez egy ördögi kör, ha maradunk a délutánin, nincs időnk körbenézni a városban, sőt semmire, ha meg elmegyünk, valaki mindig hiányozni fog.
Egyébként az Inception-t néztük meg. Fantasztikus volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Kicsit nehezen érthető, de az a jó benne.

Ma csak deglettünk. Vagyis tegnap, már szerda hajnal van. Új osztálytársakat kaptunk, egész jó fejek. Szeretek suliba járni.
Wow, és utolértem magam! Nem hittem volna. Már csak a képeket kell beillesztenem. Újabb 1 óra. Folyamatosan frissítem a Picasa-t is!
http://picasaweb.google.com/kati.boldizsar

Üdvözlet Mindenkinek!

Party time! (pt. 2)

Huh, megint történt egy s más a héten. És feltöltöttem egy rakat képet az LA mappába is.

Kedden, mint mondtam, elmentünk páran a suliból az Inception (Eredet) c. film premierjére.
A filmet mi egyszerű, földi halandók nem tekinthettük meg, Amerikában a premier az első alkalom, amikor levetítik a kész művet a közreműködőknek és ismerőseiknek egy neves filmszínházban. A rajongók 2-3 nappal válthatnak rá jegyet. Magyarul végignéztük a vörös (jelen esetben fekete) szőnyeges felvonulást.
Szóval 14.30kor kellett összegyűlnünk a Kaplan-ben, így sajnos a sulit kihagytam aznap. Ó jaj...:D
Jött egy csomó ismi, így nem unatkoztam. És mikor elindultunk, odapattant mellém egy lány és azt kérdezte: "Te magyar vagy?" Kitágultak a pupilláim és: "Igen!"
Huhú, megismerkedtem az itt fellelt első honfitárssal, Sárával!
Kb. 5 percen keresztül körbeugráltuk egymást magyar és angol szavakat összekeverve, totális meglepettségünkben. De nagyon jó érzés volt találni egy magyart, akinek nem amerikai vagy más mentalitása van. (A képen Sára a bal oldalon van.)

Tehát együtt mentünk a premierre. Odaértünk nagyjából 15.30ra, és várakoztunk egészen 6ig, ugyanis akkor kezdődött el az esemény. Kissé elfáradtunk közben. Iszonyú tömegnyomor volt, lezárták az utcát, meghalt a tömegközlekedés... mindez egy film miatt! O-ké...
Megindultak a sztárok, láttuk Kellan Lutz-t a Twilight-ból, Cillian Murphy-t, Joseph Gordon-Lewitt-ot (L), Ellen Page-t és végül, de nem utolsó sorban Leonardo DiCaprio-t. Ő volt az egyetlen, aki odajött a rajongókhoz. Sokan csalódottan tértek haza emiatt. Leonardo (a brazil srác, aki itt lakott velünk, mellesleg ma ment haza) Ellen Page miatt jött el, viszont ő felénk se hederített. Hm.
Jó kis élmény volt. Bár nem éreztem semmi különösebbet, amióta itt vagyok ez a sztár kultusz már tényleg nem indukál bennem semmit. Jut eszembe, és találkoztunk vagy 8 magyarral a premieren!:) Végül olyan 8 körül hazaértünk, és Pufi mondta, hogy voltak a Grove-ban és látták Kendra Wilkinson-t, könyvdedikálást közben. Szóval mindenki megkapta a betevő sztár adagját arra a napra.:)

De még hol volt a nap vége! Michal-lel felkerekedtünk és elmentünk Pavel-hez házibuliba. Nála voltunk múlt szombaton is. A Kaplan-nél találkoztunk Sáráékkal, vettünk ezt-azt és indultunk a lakásba. Hatalmas buli volt! Kosaraztunk a fiúk ellen és levertük őket. Csak néztek, mint Rozi a moziban. Olyan jó volt újra palánkot látni! Beszélgettünk egy csomót, szinte mindenkivel, jöttek a brazil lányok is (+ Krissty), a fél suli meginvitálta magát. A hangulat kb. a tetőfokára hágott. Sáráék és Michal is hazamentek 2 körül, én még maradtam, így végül Aline-éknél aludtam, ami 10 percre van gyalog az iskolától. Előtte még ettünk a Subway-ben, ránk fért.

Másnap 11ig aludtunk, majd összeszedtem magam, hazasiettem és 2re sikerült is visszaérnem a suliba. Mákom volt, mert Annette-tel sem futottam össze itthon, ugyanis szerdánként takarítós nap van, amikor mindenkinek távoznia kell reggel. A suliban a téma a buli volt. Szünetben ittam egy kávéfélét a Starbucks-ban. Inkább hagyjuk is a Starbucks-ot...:D

Csütörtök reggel elmentünk Ágival Santa Monica Beach-re. Nagyon szép időnk volt, le is pirultam kicsit. Kicsit nagyon, na. De ma már alig látszik, csak bebarnul! A víz is kellemes volt, a homok pedig forró. Minta parázson járkáltunk volna! Kisebb vinnyogások kísérték utunkat a homokon át. Itt is találkoztunk egy magyar párral. Sára óta bevonzom őket.:) Utána órára mentünk, majd este megint meglátogattuk Pavel-t Sárával.:D Eleinte uncsi volt a buli, majd olyan 1-2 körül beindult, akkor viszont nagyon. Újfent. És... már tudom, nem olyan meglepő, mint eddig volt: találkoztunk Erikkel, aki szintén pesti.:) Jó volt, végre valakivel lehetett is táncolni, nem csak álldogálni. Az este végét Krissty-vel töltöttem, mert ő pedig ma ment haza. Kicsit el vagyok szontyolódva emiatt. Nagyon jóba lettünk. Na, de majd valahogy találkozunk újra. Tök rossz ez.:/ Már Miyako és Delphine is hazautazott.

Éjszaka/hajnalban Sáránál aludtam, ő amolyan "diák szálló-"ban lakik. Az egész ház a Merlose Place-re emlékeztetett. Nagy, fehér, virágos, boltíves, rengeteg lépcsővel. Szép, szép.

Reggel ismételten hazaugrottam és vissza a suliba. Nagy búcsúzások történtek, este pedig elmentünk a házbelikkel vacsorázni egy olasz étterembe, Westwood-ba. Nem volt különösebben jó hely. Amiben a lányokkal voltam Santa Monica-ban, sokkal jobb ételeket főztek. Mellesleg olcsóbb is volt. Szóval nagyjából ennyi. Pufi, Amandine, és Aneta elmentek az Outlet-be vásárolni. Én most inkább itthon maradtam. Majd legközelebb csatlakozom, kéne vennem ezt-azt. Szombatonként "szabadnaposak" Annette-ék: nincs se ebéd, se vacsora, szóval majd kiruccanok enni valamit. Ma is nagyon meleg van. Végre.:)

Party time!

Annyi minden történt az elmúlt pár napban, hogy úgy döntöttem most nem várok annyit a blogolással.
Tehát szombaton reggel elmentünk Michal-lel a Los Angeles-i Citadel-be, ami egy amolyan kültéri outlet center. Errefele sok az ilyen bevásárló izé... központ, tető nélkül.
Hogy odamenjünk, át kellett haladnunk Downtown-on. Nos, az első pár utcáig oké volt, felhőkarcolók, üzletemberek, stb. Aztán ahogy beljebb értünk, rosszabbodott a helyzet.
Elsőként Koreatown-t láttuk, utóbb pedig betekintést nyerhettünk Downtown csodálatos környezetébe. Rengeteg hajléktalan, keresztbe-kasul az utcákon, rapper fekák cirkálnak fel-alá, lerongyolt old school autókban furikázva, fehér embert pedig kb. addig lehet találni, amíg le nem lövik. Végül túléltük a buszozást (szerencsére nem kellett semennyit sem gyalogolnunk az egyiktől a másikig) és kiértünk az outlet-hez, ami ugyanúgy az autópálya mellett helyezkedik el, mint otthon a legtöbb.
Ott töltöttük a fél napot, én egy fekete Converse-t (5000 Ft-ért!!!) és egy Vans pólót vettem, míg Pupák felvárásolta a fél kerületet. Ő jó pár új felsővel, bikinivel, cipővel, papuccsal és egy Dolce & Gabbana napszemcsivel lett gazdagabb. Vagy mondhatni: ennyivel szegényebbek lettünk.:D
Egyébként minden baromi olcsó volt vagy legalábbis ideális, leszámítva a szemüveget. Na, de hát na. D&G, helllló-ó!

Egy csomót vártunk a buszra, szóval lehet, hogy barnultunk is egy kicsit. Persze aznap dögmeleg volt, ha már az alig árnyékolt buszmegállóban várakoztunk 40 percet.
Ezután rávettem Michal-t, hogy jöjjön velünk az esti buliba. A környékünkön megvásároltuk a kellékeket, aztán gyorsan hazamentünk. Indulás előtt 10 perccel befutott egy új lány, Ausztriából, végül ő is velünk jött. Pufi itthon maradt aludni, Michal, Amandine, Ekaterina és Sylke (friss hús) jött velem.
A Kaplan előtt találkoztunk Delphine-nel és Miyako-val, és ott szedett fel minket a srác is, akinek a házában volt a buli. A brazil lányok és Krissty később futottak csak be.
Innen kezdődött a film forgatókönyv alapján "megírt" amerika buli.
Az említett ház egy fiú "koli" volt, tudjátok, amolyan Omega/Gamma/Epszilon társaság rezidenciája. Rengeteg szobával; egy nagy buliplaccal; ahol volt pár kanapé, egy bazi nagy TV, csocsóasztal; étkezővel; konyhával; erkéllyel; megközelíthető tetővel, stb.
Vicces volt.
Szóval eleinte csak mi voltunk, amire a többiek ráuntak (= nem olyan nagy party arcok), és hazamentek. Michal-lel maradtunk. Megérkeztek a lányok, és egyre több ember is őket követvén.
A buli tetőfokára 30-40 embert lehetett összesíteni.
Tök jól elvoltunk, beszélgettünk csomó emberrel, csocsóztunk, táncikáltunk, ettünk... aztán Krissty egy kicsit kirúgott a hámból.
Így az este hátralevő részét vele töltöttem, és próbáltam kijózanítani. Nagyon kivolt. Mármint nem józanodva, hanem alapból ki. (És ez is eljött, Szandi, hogy én pátyolgatok!)
Asztmarohamot is kapott, szóval én is teljesen ki készültem, nem beszélve arról, hogy úgy éreztem magam, mint egy hálivúdi filmben. De nem történt semmi komolyabb baj, 1-2 körül rendbe jött és már ment vissza táncolni, vízzel a kezében.

2kor hazaindultunk Michal-lel, 3ra ágyba kerültem, de 6kor fel kellett ébrednünk, mert mentünk a sulival megnézni a VB döntőt.
Nem cifrázom, hogy mennyire voltunk fáradtak és azt hiszem, a természetes szépségünket sem kell fényeznem.
West Hollywoodban egy színházban láttuk a mérkőzést. Hihetetlenül nagy élmény volt, szóval megérte felkelnünk hajnalban.
Ráadásul VIP vendégek voltunk, hamarabb tudtunk bemenni, mint a többiek. Minden ingyen volt: egyfolytában kaptunk enni-inni, fotót készíttettünk, nagyszerű volt!
A legtöbben Spanyolországnak drukkoltak, ahogy mi is, szóval az arcunkra festettük a spanyol lobogót.
Egészen a 116. percig idegbetegek voltunk, de utána akkora volt az öröm, hogy majdnem elsírtam magam. És az a hangzavar, hogy mindenki felpattant a székéből, ha történt valami, hogy 1-1 megmozdulásra a fél terem tapssal válaszolt, hogy a teljesen ismeretlen emberek is egymást átkarolva szurkoltak, stb. felülmúlhatatlan hangulatot teremtett! Mintha tényleg ott lettünk volna Johannesburgban!
A győzelem után felnéztünk a tetőtérre, ahova egy focipályát építettek a vállalkozó szellemű drukkereknek.

Ezután sétáltunk egyet a Hollywood Boulevard-on, ettünk valamit és néztük, ahogy a spanyol szurkolók zászlóval a hátukon suhannak el mellettünk "Viva España!"-t kiáltván.
Vicces volt, mert a festett arcunk miatt azt hitték, hogy mi is Spanyolhon fiai vagyunk és úton-útfélen gratuláltak a győzelmünknek.:D
Hazaérvén megvacsiztunk, majd kártyáztunk egyet a többiekkel. Leonardo (viszonyalg új brazil srác) mutatott egy brazil kártyajátékot, amin nagyon jól elszórakoztunk, sokat nevettünk. Majd mentünk is aludni, mert Michal-lel kicsit készek voltunk a történtek után.

Ma (pontosabban már tegnap) a suliban újfent tesztet írtunk, a tananyag pedig a káromkodási szokások voltak. Hm. Amúgy érdekes információkat tudtam meg.
Az órák után elementem Gabi-val, Raquel-lel, Krissty-vel, Alex-szel (orosz srác az osztályomból) és Knife-fal (nem tudom, hogy írják a nevét, de így ejtik, szóval ez megmaradt :D) Santa Monica Beach-re. Nagyon szép napunk volt, csináltunk fotókat - majd valamikor megkapom őket -, valamint hosszú farmerben térdig gázoltam az óceánba. Nagyon élveztem: homokos óceánpart, hullámok, napsütés - muszáj volt levennem a cipőmet is. De még így sem én néztem ki a legrosszabbul: Alex-et belökte Krissty a vízbe, szóval szerencsétlen nyakig átázott.:D Utána vett magának a Nike-ban új pólót és nacit, szóval annyira talán mégsem szerencsétlen.
Kisebb száradási periódus után megvacsoráztunk egy olasz étteremben, finom volt.
De Anyu, annyira hiányzik a Te pizzád és lasagne-d, hogy azt el nem tudom mondani!

Aztán hazajöttem, és most írok. Holnap elmegyek az Inception c. film premierjére, megnézni a sztárokat! Lövök egy csomó képet! Legalább látok majd híres embereket, elvégre itt vagyok a film fővárosában, a fenébe is!:)

Üdvözlet és puszi Mindenkinek!

Las Vegas, bébi!

Múlt pénteken 2 órakor nekivágtunk a nagy, sivatagi útnak. Oké, nem olyan nagynak, mint a Budapest-LA távolság, de a 7 óra azért megvolt.
A suli közelében volt a találkozó, a házunkból Amandine, Ekaterina és Pedro-, az én osztályomból pedig a francia Delphine, és a japán Miyako tartott velünk, jó pár másik ember mellett.
A buszon idegenvezetőnk is volt, Pat (Patrick), aki rengeteg üveg vízzel és dvd-vel készült az utazásra.
Magából, Los Angeles-ből kijutni röpke másfél óráig tartott, utána kiértünk a sivatag és hegyrengeteg által övezett országútra. Csak hegyek és dombok voltak amíg a szem ellát, minden tömény szikla, semmi zöld, ha mégis, azok a tipikus sivatagi növények szana-szét a homokban. Egyébként gyönyörű volt. De tényleg. Csodálatos.:)
Soha nem láttam még ilyet (sem), ennyi sziklát egymáson és egymás után, ennyi homokkal körbevéve.
2-3 órányi utazás után, megálltunk egy kisebb városban, Barstow-ban pihenni, enni, de 3/4ed óra múlva indultunk is tovább.
Végül este 9re el is értük utunk célját, a fények, a kaszinó, a bűn fővárosát! Na, jó, mit ömlengek már?!:D Bűn az nem sok volt, hiszen ott 20 évesen csak szív az ember, nem bűnöz. Életemben előszor sajnáltam, hogy nem vagyok idősebb.:D

Szóval megérkeztünk, tátottuk a szánkat és pislogtunk ezerrel, hogy mennyire hihetetlen az egész. Oké, Pupák pislogásának tempója kissé alulmaradt az enyémtől, befáradt nagyon a sok utazástól.

Las Vegas-t a hotelek körzetéből (The Strip) közelítettük meg. A gigantikus, luxus hotelek alsó szintjén vannak a híres, nevezetes kaszinók. Ezenkívül színházterem, egy csomó bolt, látnivaló és természetesen szoba van bennük.
Minden szálloda egy-egy sémát követ: itt van a Párizs Hotel Eiffel-toronnyal, légballonnal; A Venetian velencei hangulattal, gondolával, műalkotásokkal, felhős freskókkal, mintha mindig nappal volna; A Treasure Island kalózhajókkal; A Mirage vulkánnal; a Bellagio egy rendkívül híres szökőkút show-val (egyébként a Bellagio-t rabolták ki az Ocean's Eleven c. filmben); a piramis alakú Luxor Szfinx-szel, és egy, elméletileg az űrben is látható fénysugárral a csúcsából kilőve; az Excalibur tornyokkal, akár a Disney kastély; az MGM Grand óriás arany oroszlán szobrokkal, és igazi oroszlánokkal császkálva a fejünk felett; a New York, New York saját Brooklyn-híddal és Szabadság-szoborral éééééés még sorolhatnám reggelig.
Elképesztő.
Mint egy Disneyland felnőtteknek.
Amerikában nem lehet dohányozni, inni az utcákon (alig van szemét), egyedül Las Vegas az a hely, ahol megteheti az ember, csak ne balhézzon, mert arra egy csettintésre ott teremnek a rend büszke őrei.

Visszatérve: minden gyönyörűen ki van világítva, rengeteg étterem (gyors-lassú), klub, pub, night club, és más szórakozó hely van egy hoteltől a másikig, minden nap egymást követik ez ingyenes, ill. fizetős műsorok, a Bellagio zenére történő szökőkút show-ja negyedóránként változik, ami hatalmas és hihetetlenül csodálatos, a Treasure Island ingyenes kalóz előadása 2 óránként követi egymást, az Eiffel-toronyból rálátást kapunk egész Las Vegas-ra, stb.
Erre nem elég 4 nap.

Hozzáteszem, mivel ez egy felnőttek részére formált város, a szórakozási lehetőségek is nekik szólnak.A Sakáltanyához hasonló bárpulton táncoló lányok minden második pubban fellelhetőek, Holly Madison Peep Show-jatól, az utcán szétszórt örömlányok szórólapjain keresztül, Chippndale bemutatóig van minden, ami szem-szájnak ingere. Felnőtt rekreáció.

Tehát az első este elmentem Ekaterina-val, Delphine-nel és Miyako-val szétnézni a városban.
Jó pár hotelbe bementünk, ettünk valamit, fotóztunk és ámultunk.
Mikor már nem éreztük a lábunkat, úgy döntöttünk, haza cammogunk valahogy. Hajnali 2-3 körül beestünk az ágyunkba. Egy motelben szálltunk meg, 4en voltunk egy szobában. Tök jó volt.
Amandine hihetetlen arc, rengeteget nevetünk, jól egymásra vagyunk hangolva. Ekaterina a tipikus "lány", de vele is nagyon jól elszórakozunk.

Másnap reggel szervezett programunk volt: indulás a Grand Canyonhoz!
A hegyek közti bolyongás miatt ez az út sem volt 2 perc, kb. 3-4 órát utaztunk, de már nem emlékszem pontosan. Ismételten megálltunk reggelizni.
A Grand Canyon egy baromi nagy nemzeti parkban található 446 km hosszú, olykor 24 km széles és akár a másfél km-nyi mélységet is meghaladó szurdok. HATALMAS.
Szóval nem is tudtuk bejárni az egészet.:D
Nagyon szép látvány és jó kiránduló hely, az egyetlen probléma vele az, hogy nem valami változatos. Szikla-szurdok-szikla-fa-szurdok-szikla-víz-szurdok...
Ugyanis a Colorado folyó, ami a hegyormok között fut, baromi messze van, és csak bizonyos helyeken látni jobban.
Amúgy sok különböző és új növény-, és madárfélét láttunk, ezenkívül a mókusok egyfolytában birizgálják a látogatókat valami hamiért. Nagyon cunik.
Miután visszamentünk Las Vegas-ba, folytattuk a nézelődést a városban.

4-én délelőtt ellátogattunk a Hoover Gát-hoz, ami a Colorado folyót szabályozza, illetve rajta áthaladva Arizona-ból Nevada államba érkezünk. Még időltolódás is van!
Csodálatos róla a kilátás, a folyó gyönyörű. Felteszem a képeket és meglátjátok Ti is!
Nem sokkal tizenkettő után értünk "haza", szóval nappal is megcsodálhattuk a várost. Elképesztően meleg van ott, szinte égett a bőröm, ahol nem volt rajtam ruha. De még este is, majd megfőltünk! Ezért inkább a medencés megoldást választottuk arra a délutánra.

Este pedig leutaztunk Downtown-ba, az óvárosba, ugyanis fényshow-val készültek a Függetlenség Napja alkalmából. Itt található a híres Las Vegas-i fény-cowboy páros és sok régebbi hotel is. A show jó volt, Don McLean American Pie c. számára csináltak egy videot, ami a fejünk fölé felépített rácson futott az utca majdnem teljes hosszán át. Nagyjából negyed óráig tartott. Tipikus amerikai csinnadratta volt, de annak a napnak ez a lényege. Amúgy hangulatot azt adott, szóval élveztük. Utána nyomban bepattantunk a buszba, mert olyan tömegnyomor volt mindenütt, hogy öröm volt élni és visszamentünk a Strip-be. Szerencsére sikerült elcsípnünk a tűzijátékot is, majd nekiindultunk kiélvezni az utolsó éjszakánkat a "Rét"-ben (Las Vegas = A rét. Fura, mi?). Megmásztuk (lifttel) az Eiffel-tornyot, megnéztük 2szer a szökőkút showt, beleláttunk a kalóz előadásba is, szóval tartalmas volt az este.

Végül hétfőn beültünk utoljára a buszba. Nagyon sajnáltam, mert tényleg lenyűgöző volt. Ha átlépem az amerikai 21-es álomhatárt, biztos hogy visszatérek oda. Az egésznek olyan hangulata van, hogy az valami eszelős. Ha az ember felkerekedik, látnia kell.
Este 8ra értünk haza, Annette azt mondta, hogy nem kapunk vacsit, de végül mégis adott, mert időközben 5 új diák érkezett a házba (Nadine és Natalia elment sajnos), és valószínűleg nem akart rossz színben feltűnni előttük. Köszi.

Kedden Justin, a tanárom bejelentette, hogy áttették a reggeli osztályba szóval nem tanít minket tovább. Ettől mindenki elszomorodott kicsit. Nagyon bírtuk Justin-t.

Las Vegas olyasmi volt, mint egy gimis kirándulás. Jól összehozott minket. Delphine-nel, Miyako-val, a brazil lányokkal a suliból (különösen Aline-vel) és Krissty-vel (aki orosz) nagyon jóba lettem. Még egy orosz szót is megtanultam: круто, azt jelenti kiiirály.
Sajnos, mindenki más-más ideig marad, szóval ők is lelépnek majd jövő7 szombaton. Sajnálom nagyon, mert ez nem olyan, hogy 2 hétre rá úgyis találkozunk. Nem könnyű nemzetközi barátságokat fenntartani, azt hiszem. Ó... ennek örömére magamra erőltettem a Facebook-ot. De csak miattuk. Titeket nem jelöllek be, bocsi, elég az iwiw.

Szerdán megismerkedtünk az új tanárunkkal, Rachel-lel. Az első benyomás után, mindenki úgy volt vele, hogy: "We want Justin('s) back!".
Suli után pedig elmentünk Krissty-vel és a brazil lányokkal egy helyi étterembe/pubba vacsizni. Szólni akartunk Annette-nek, hogy nem érünk haza 7-re, de senki nem vette fel a telefont. Kicsit aggódtunk testi épségünk miatt, de szerencsére nem volt belőle semmi probléma.

Jó itt, csak az idő az, ami beárnyékolja kissé az itt töltött napjainkat. Minden nap felhős az ég, eddig még nem sok nyomát láttuk a hírhedt kaliforniai napsütésnek. Remélem nemsokára ez is bekövetkezik. Szeretek itt lenni, mert tényleg érdekes, különböző nyelvű emberekkel találkozunk, és jó, hogy mégis megértjük egymást egy harmadik nyelv által.
Végül Annette is eléri, amit akart, mert átjelentkeztünk a reggeli órákra (Justin miatt), de még nem tudni, hogy be tudnak-e tenni minket.

Ma rájöttem, hogy Rachel nem is olyan rossz, mint amilyennek hittük, mert elvitt minket a Getty Center-be, ami Beverly Hills-ben egy baromi nagy parkosított területen elhelyezkedő ingyenes múzeum, és tök jól éreztük magunkat. A múzeum nem különösebben tetszett, mert az épületeket nagyon ridegnek és érzéstelennek találtam, de az mindegy. Vissza a suli felé a buszon pedig mellette ültem és jól elbeszélgettünk.

Nagyjából ennyi történt az elmúlt napokban, tényleg tartalmasra sikeredett.:p
Szombaton napközben elzúzunk majd a Los Angeles Outlet-be (erről jut eszembe, a Las Vegas-iban vettünk jó pár cuccot, egész olcsón!) Michal-lel, este pedig lehet, hogy elmegyünk páran egy házibuliba. Vasárnap a VB döntőt nézzük a sulisokkal, valami szórakozóhelyen, nagy kivetítőn.:)
Remélem minden rendben otthon.
Mindenkit puszilunk!

U.i.: Sokkal több fotót találtok itt: http://picasaweb.google.com/kati.boldizsar