Hasta la vista, baby!

Kissé elmaradtam az utóbbi napokban blogolást illetően. Alig volt időnk géphez kerülni, illetve az elmúlt 3 napban nem működött itthon az internet. Ma, mikor Michal bejelentette, hogy rendbe hozta a hálózatot, úgy örültünk neki, mint a gyerekek (hm...) a Mikulásnak.

Egyre nehezebb fogalmaznom magyarul. Ennek a mondatnak 3szor fogtam neki.:D Ez jó vagy rossz? Nem tudom eldönteni. Bár útközben mindig belejövök, szóval visszaszívom, nagyjából.
Szóval igyekszem minél több információt előtúrni az agyamból.

Nem a most elmúlt, az az előtti vasárnap elmentünk a Universal Studiosba Jack-kel, Pupák egyik osztálytársával.
Eszméletlen volt (ez is). Lassan már meg sem kéne lepődnöm.
Legelső látogatásunk a House of Horrors-ba történt. Ennyit még nem hallottam Pufit sikítani. Úgy markolta a karom, hogy azt hittem elhal. Nosferatu-n, a múmián keresztül, a Farkasember-ig mindenki betalált minket. Leginkább Pufit, mert ő volt azon az oldalon, ahonnan előbukkantak. Egyébként emberek voltak beöltözve, de mikor halálra ijesztettek valakit, nem kezdtek ám el nevetni ők is, tovább folytatták az ámokfutást. Elhihetitek, baromira ijesztő volt. Sötét kamrákon keresztül kellett vándorolnunk, pislákoló fények övezték utunkat (vagy még azok sem) és holt kuss volt, mindenki tele gatyával várta a következő megpróbáltatást. És olykor-olykor előbukkantak ezek az idióták. Valahonnan, ugyanis azt sem nagyon láttuk. Néha levakuztam őket, a túra végén vették csak észre, hogy fotózok, és szóltak rám, hogy "No flash!", így sikerült ezt-azt megörökítenem. Amúgy nem érhettek hozzánk, de ennek a fogalmát maximálisan ki is merítették. Nosferatu 0,0001 mm-re emelte kezét sokkos állapotban lévő nővéremre. Már jól van.
Miután kimenekültünk (szó szerint) a horror barlangból, némi légzőgyakorlat után tovább folytattuk fantasztikus programunkat.

Láttuk az autókat a Halálos iramban sorozatból, majd betértünk a Terminátor házba.
Itt egy interaktív show fogadott bennünket. A SkyNet székházába érkeztünk, ahol egy ritka idegesítő kis csaj fogadott bennünket. Bemutatta nekünk a céget, majd miután kiment, egy videot láthattunk Sarah és John Connor-ral a főszerepben. A filmből ismert színészek (Linda Hamilton, Edward Furlong) közölték velünk, hogy 2 percünk van kijutni az épületből. Persze, nem sikerült kimenekülnünk.
Aztán egy óriási színházterembe irányítottak minket, ahol az a "szimpatikus" lány megint elkezdett foglalkozni velünk, 2 oldalról robotok jelentek meg (igazi robotok), majd egyszer csak befutott a Connor család és a Arnold, a Terminátor. Persze nem drága, átmeneti államunk kormányzója volt, csak egy B (C, D,... Z) kategóriás színész, ahogy a többi szereplő is. De mögöttük hatalmas kivetítőkön az igazi színészeket láthattuk beszélni. Az előadók arcát nem is nagyon lehetett kivenni, olyan távol voltak vagy sokszor inkább olyan magasan.
Aztán lepuffantották a házigazdánkat és a robotőröket, majd elindultak "lifttel" (mögöttük ment a háttér) felfelé, a központi iránytópulthoz. Egyébként végig 3D-s szemüveget kellett viselnünk, a vásznakon mindent "kiemelkedve" láttunk. Illetve ha velük történt valami, azt mi is megéreztük: kaptunk hideget-meleget, rázkódott a székünk, megemelkedett, majd hirtelen visszazuhant, vizesek lettünk, a levegő is hűvösebb lett bizonyos jeleneteknél, szóval nagyon szórakoztató volt. Végül Arnie-ék legyőzték a "Higanyembert" is, aki előtte átalakult egy többkarú higanylénnyé, és többször is átdöfött bennünket (de nem gáz). Sajnos a Terminátornak fel is kellett áldoznia magát az emberiség jövőjének érdekében. Hasta la vista, baby!
Káprázatos volt.:)

Utána egy állati műsorba lestünk bele, kutyák, majmok voltak beidomítva különböző mutatványokra. Annyira nem bírjuk az ilyesmit, de azért érdekes volt látni, hogy mire nem képesek ezek az állatok. Majd elmentünk ebédelni egy pizzériába, ahol úgy beettünk, hogy alig bírtunk megmoccanni.

Ezt követően egy Speciális Effektek műsort néztünk végig. Nekem nem tudtak túl sok új információt szolgáltatni. De tényleg. Viszont annyira amerikai volt, hogy félúton felkavarodott a gyomrunk. Jó, nem. De tényleg ez a tipikus erőltetett, megjátszott, hahotázós, megalomániás komédiázás ment végig az előadáson. Azt hiszem, nem nézzük meg még egyszer. Ugyanis 2 napra szóló jegyünk van, majd valamikor még visszamegyünk, mert egy alkalom nem elég, hogy bejárjuk az egész parkot. Hatalmas.

Másfél óra sorban állás után felpattantunk a Universal Studios túra buszára. Idegenvezetést is kaptunk, egy ismét interaktív show keretei közé szorítva. A busz a Jurassic Park járgányaira emlékeztetett. Előszöris a különböző studió épületek között kígyóztunk: láttunk lakókocsikat, büféket, díszleteket, majd kiépített városrészeket mutattak nekünk (kis London, kis Texas, Chinatown), végül elkalauzoltak minket a Koponya-szigetre, King Kong lakóhelyére. Lehet, hogy itt kellett volna csak elkezdenünk ámulni.
Egy vaksötét barlangba vezettek minket, ahol az idegenvezetőnk elkezdett pánikolni, és javasolta, hogy kapaszkodjunk. Majd hirtelen megvilágosodtunk és egy 360°-os 3D-s dzsungel csőben találtuk magunkat. Körülöttünk folyamatosan T-Rex-ek jelentek meg, és indultak felénk. Ééés nekicsapódtak a busznak. Vagy legalábbis azt éreztük, hogy nekünk rohannak. Csöppet sem voltunk nyugodtak, ismételten. Főleg, mikor balról a "3D-s falon" megjelent a busz hátulja a szakadékba lógva. És a dinok folytatták ostromukat irányunkba. Majd egyszercsak megjelent King Kong, aki tényleg king (Kong), mert bazi nagy volt, és üvöltött is rendesen. Aztán megmentette az életünket, kiírtott minden ellenséget. Megmenekültünk, kijutottunk a barlangból. Egyszerűen jassszkari volt! Totál lementünk hídba.

Aztán különböző autók mellett haladtunk el: a Vissza a jövőbe időugró járgánya, Mr. Bean kicsi kocsija, Magnum vörös Ferrari-ja, a Jurassic Park terepmintás Jeep-jei, illetve Kit, David Hasselhoff hű fegyverhordozóját csodálhattuk meg. A témánál maradva, betekintést nyerhettünk egy speciális film trükkbe is: a Fast & Furious - Tokyo Drift autó robbantós jelentébe. 2 kocsi repült a levegőbe két méretes robotkar segítségével, mögöttük tűz lobbant fel, ami majdnem lepörkölte a szempilláinkat. Nem volt semmi!
Végül jobbról betámadtak a spriccelős dinok is, szóval jó, hogy nem veszítettük el a szemünk világát! Heh, na ja.

Egy westerni környezetbe kerültünk, ahol "némi" eső és az ezt követő árvíz játszadozott a busz egyensúlyával. Majd a King Kong-ból ismert hajó makettjét szemlélhettük meg, ezt követően egy teljesen kiépített metróállomásra jutottunk, és megindult a föld. Pontosabban ránk szakadt a felszín. Hihetetlen dolgokra képesek a filmesek.
Majd egy tavat kerültünk meg, ahonnan fel-felbukkant a Jaws c. film közismert cápája.
Innen virágillat csalogatott minket a Lila akác köz-be.
Tényleg óriási ez a park. A Lila akác köz csak egy, a ténylegesen kiépített "díszletek" közül.
Susan, Bree, Gabi, Edie, Lynette, stb. csodás kis kertes házai sorakoztak az út szélén. Kár, hogy nem voltak otthon.
Visszatérve a virágillathoz, minden a filmben szereplő virág mű. Az összes. Kész...
Majd gyorsan bele kellett taposnunk a gázba, mert jelenlétünkkel megzavartuk az épp hullát eltakarító Norman Bates-t (Pszicho-ból), aki kissé átszellemült arculattal és egy 25 cm-s pengéjű késsel közeledett felénk. Halálközeli élmények tömkelege!
Az ezt követő helyszín a Világok Harcá-ból ismert repülőgép katasztrófa színtere volt. Annyira igazi volt minden, hogy megrendülés nélkül nem lehetett végignézni.

És az utolsó barlang -, mert abból sosem elég - a Múmiáé volt. Azt az érzést keltették velünk, mintha szkarabeuszbogarak mászkáltak volna a lábaink között. Pfejj. Majd a "cső", amibe megérkeztünk elkezdett forogni. Nem bírtam nézni, el kellett takarnom a szemem, mert a gyomrom nem díjazta ezt a tréfát. Vicces volt.
Nagyon bírtuk, igyekszünk még egyszer visszamenni. Eszméletlen egy élmény.

Kicsit későre járt már, ezért sietnünk kellett át a lenti szintre, ahol az Apollo 13 űrhajósai, a Jurassic Park kapuja egy vizi- és egy múmiás hullámvasúttal találtuk szembe magunkat. Futólag körbenéztünk, de ezek az élmények még váratnak magukra. Hétközben fogunk menni, hátha akkor nincs akkora tömeg. Amúgy vettem egy Jurassic Park-os és egy Batman-es pólót, nem bírtam ellenállni.:)

Oké, akkor megpróbálom összeszedni a gondolataimat, megint.
21-én elmentünk az LAX-re (repülőtér) megpróbálni elcserélni a jegyeinket Los Angelesből Seattle-re. Ugyanis a hazautunk innen szól, nem Seattle-ből. Az utolsó 2 hetet ott fogjuk tölteni.
Elcserélni nem tudtuk, de nem olyan nagy baj, mert sikerült megoldanunk a problémát. Az LAX is méretes egy jószág, de nem valami szép. Kockaházak szétszórva és bekeretezve, parkoló oázissal körbekerítve. Ennyi. Aznap nem mentünk suliba, úgy gondoltuk lemegyünk a partra. Rosszul tettük. Rövid naciban és trikóban libegtünk le Santa Monica-ra, majd úgy befagyott a pici senekünk, hogy rögvest meggondoltuk magunkat és beültünk a kedvenc olasz éttermünkbe, a Buca-ba. Majd vásároltunk egyet... kettőt... hármat. Szóval elvoltunk azért.:D Olyan jó pulcsit, surranót és farmert vettem, huhú!

Csütörtökön órák előtt meglátogattuk a híres Rodeo Drive-ot. Érdekes volt. Itt -, érdekes mód - nem vettünk semmit.:D Louis Vuitton, Gucci, Versace, Bulgari, Chanel, Prada, Cartier, Valentino, Dior, Dolce és Gabbana barátaink kicsit magasan tartják azt a bizonyos lécet. Majd legközelebb.

Másnap este a sulisokkal és a lakótársakkal Happy Hours keretin belül beültünk a Barney's-ba, ahol anno a brazil lányokkal és Krissty-vel voltunk. Még mindig nagyon hiányoznak.:(
Szeretem azt a helyet, jókat lehet enni és a hangulat is kiváló. Jól elvoltunk, bár Amandine-nak nem ízlett a krumplipüré, amit kapott, szóval ő egy kicsit csalódott volt. Ám a Santa Monica-i éttermet imádja, szóval kiengeszteltük. Van ott egy miniatürizált csúszókorong pálya is, szóval elszórakoztunk.
Miután hazamentünk, összeröffentünk Amandine szobájában, rengeteget beszélgettünk, hülyéskedtünk és össze"tetoválták" a lábam. Avi (Annette férje) nevét kaptam egy szivecskébe, ráadásul mindannyian aláírták nekem. Nem volt könnyű lemosni.

Szombaton elmentünk Merlose-ba egy, amolyan ingyenes rendezvényre a Macbeth jóvoltából. A Macbeth egy cipőmárka, Tom DeLonge vállalata. Ő a Blink 182 és az Angels & Airwaves énekese.
Különböző nyereményekért lehetett játszani, footbag-eket kellett cipőkbe dobálni, bizonyos távolságból. Nem volt egyszerű, mert a labdák viszonylag nagyok voltak a cipőkhöz képest. A legértékesebb nyeremény egy VIP meet & greet jegy volt Tom DeLonge-zsal. Szerencsénkre mindenkinek sikerült beletalálni.:) Illetve egy pólót és karkötőket is szereztünk.
Nagyon tetszett a hely, egy csomó alternatív külsejű ember volt ott, ingyen étellel-itallal szolgáltak és a zene is megfelelt az ízlésemnek. Rövid idővel 4 után találkoztunk Tommal, kaptunk tőle autogramot, megkérdeztem, hogy csinálhatunk-e vele közös képet, de mondta, hogy sajnálja, de sietnie kell, kérdezte, hogy honnan jövünk, Pupák mondta, hogy Magyarországból, erre azt válaszolta, hogy menni fog majd oda, de hogy ja, mégsem.:D Mindenkihez volt egy jó szava, szóval nagyon közvetlen, kedves és magas volt. Nagyon magas.
Sajnáltuk nagyon, hogy nem fotózkodhattunk vele, ha mér megnyertük azt a VIP jegyet, de ez van. Legalább találkoztunk.

Miután elmentek, ellátogattunk Kat von D LA Ink sorozatának székhelyére, a High Voltage Tattoo Salon-ba. Pontosabban nem bele, ugyanis be volt zárva, valamilyen probléma miatt. Pech. Visszamegyünk majd valamikor a héten, közel van hozzánk.
Este elmentünk Hollywood-ba vacsizni, Amandine kedvenc helyére, a The French Crépe-be. Crepe egyenlő az otthoni palacsintával, teljesen ugyanaz.
Szóval tetszett, mi az hogy! Sajtos-bacon-össel kezdtem (tudom, furán hangzik, de isteni volt), és nutellás-banános-epressel zártam. Nyamm.

Erről jut eszembe. Függő lettem. Cookie függő. Van ez az amerikai süti, a cookie, kis csokidarabkákkal vagy más ízesítéssel. A sulihoz közel van egy bár, a Diddy Riese. Istenem, a fehér csokis süti annyira finom, hogy nem bírom ki, hogy ne egyek minden nap. Tegnap megszabtam magamnak, hogy csak 3szor eszek egy héten. Nem tudom, hogy fogom magam ehhez tartani. Egyszerűen mennyei!!!! Magában is lehet kérni, de választhatsz 2 sütit és közé fagyit. Na, az a végem. Kész.

Visszatérve: vacsi után úgy volt, hogy buliba megyünk, de mindenki befáradt, egyedül meg nem akartam menni. Majd most szombaton.

Vasárnap pedig elmentünk a beach-re, de az idő megint megviccelt minket. Igaz, nem annyira, mint múltkor, mert sikerült leégni. Újfent. Egyszerűen gyönyörűen vagyok lebarnulva, ruhanyom-csíkozottan, kopottan, mint valami rossz munkás. Legalább az arcomon egyenletes. Garbóban fogok járni életem hátralevő vedlős részén. De még van pár hetem kiegyenlíteni a színskálát.

Hétfőn moziban voltunk az osztállyal. Komolyan megkedveltem Rachel-t. Jövő héttől a reggeli osztályba fogunk járni, hiányozni fog. Ez egy ördögi kör, ha maradunk a délutánin, nincs időnk körbenézni a városban, sőt semmire, ha meg elmegyünk, valaki mindig hiányozni fog.
Egyébként az Inception-t néztük meg. Fantasztikus volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Kicsit nehezen érthető, de az a jó benne.

Ma csak deglettünk. Vagyis tegnap, már szerda hajnal van. Új osztálytársakat kaptunk, egész jó fejek. Szeretek suliba járni.
Wow, és utolértem magam! Nem hittem volna. Már csak a képeket kell beillesztenem. Újabb 1 óra. Folyamatosan frissítem a Picasa-t is!
http://picasaweb.google.com/kati.boldizsar

Üdvözlet Mindenkinek!

Party time! (pt. 2)

Huh, megint történt egy s más a héten. És feltöltöttem egy rakat képet az LA mappába is.

Kedden, mint mondtam, elmentünk páran a suliból az Inception (Eredet) c. film premierjére.
A filmet mi egyszerű, földi halandók nem tekinthettük meg, Amerikában a premier az első alkalom, amikor levetítik a kész művet a közreműködőknek és ismerőseiknek egy neves filmszínházban. A rajongók 2-3 nappal válthatnak rá jegyet. Magyarul végignéztük a vörös (jelen esetben fekete) szőnyeges felvonulást.
Szóval 14.30kor kellett összegyűlnünk a Kaplan-ben, így sajnos a sulit kihagytam aznap. Ó jaj...:D
Jött egy csomó ismi, így nem unatkoztam. És mikor elindultunk, odapattant mellém egy lány és azt kérdezte: "Te magyar vagy?" Kitágultak a pupilláim és: "Igen!"
Huhú, megismerkedtem az itt fellelt első honfitárssal, Sárával!
Kb. 5 percen keresztül körbeugráltuk egymást magyar és angol szavakat összekeverve, totális meglepettségünkben. De nagyon jó érzés volt találni egy magyart, akinek nem amerikai vagy más mentalitása van. (A képen Sára a bal oldalon van.)

Tehát együtt mentünk a premierre. Odaértünk nagyjából 15.30ra, és várakoztunk egészen 6ig, ugyanis akkor kezdődött el az esemény. Kissé elfáradtunk közben. Iszonyú tömegnyomor volt, lezárták az utcát, meghalt a tömegközlekedés... mindez egy film miatt! O-ké...
Megindultak a sztárok, láttuk Kellan Lutz-t a Twilight-ból, Cillian Murphy-t, Joseph Gordon-Lewitt-ot (L), Ellen Page-t és végül, de nem utolsó sorban Leonardo DiCaprio-t. Ő volt az egyetlen, aki odajött a rajongókhoz. Sokan csalódottan tértek haza emiatt. Leonardo (a brazil srác, aki itt lakott velünk, mellesleg ma ment haza) Ellen Page miatt jött el, viszont ő felénk se hederített. Hm.
Jó kis élmény volt. Bár nem éreztem semmi különösebbet, amióta itt vagyok ez a sztár kultusz már tényleg nem indukál bennem semmit. Jut eszembe, és találkoztunk vagy 8 magyarral a premieren!:) Végül olyan 8 körül hazaértünk, és Pufi mondta, hogy voltak a Grove-ban és látták Kendra Wilkinson-t, könyvdedikálást közben. Szóval mindenki megkapta a betevő sztár adagját arra a napra.:)

De még hol volt a nap vége! Michal-lel felkerekedtünk és elmentünk Pavel-hez házibuliba. Nála voltunk múlt szombaton is. A Kaplan-nél találkoztunk Sáráékkal, vettünk ezt-azt és indultunk a lakásba. Hatalmas buli volt! Kosaraztunk a fiúk ellen és levertük őket. Csak néztek, mint Rozi a moziban. Olyan jó volt újra palánkot látni! Beszélgettünk egy csomót, szinte mindenkivel, jöttek a brazil lányok is (+ Krissty), a fél suli meginvitálta magát. A hangulat kb. a tetőfokára hágott. Sáráék és Michal is hazamentek 2 körül, én még maradtam, így végül Aline-éknél aludtam, ami 10 percre van gyalog az iskolától. Előtte még ettünk a Subway-ben, ránk fért.

Másnap 11ig aludtunk, majd összeszedtem magam, hazasiettem és 2re sikerült is visszaérnem a suliba. Mákom volt, mert Annette-tel sem futottam össze itthon, ugyanis szerdánként takarítós nap van, amikor mindenkinek távoznia kell reggel. A suliban a téma a buli volt. Szünetben ittam egy kávéfélét a Starbucks-ban. Inkább hagyjuk is a Starbucks-ot...:D

Csütörtök reggel elmentünk Ágival Santa Monica Beach-re. Nagyon szép időnk volt, le is pirultam kicsit. Kicsit nagyon, na. De ma már alig látszik, csak bebarnul! A víz is kellemes volt, a homok pedig forró. Minta parázson járkáltunk volna! Kisebb vinnyogások kísérték utunkat a homokon át. Itt is találkoztunk egy magyar párral. Sára óta bevonzom őket.:) Utána órára mentünk, majd este megint meglátogattuk Pavel-t Sárával.:D Eleinte uncsi volt a buli, majd olyan 1-2 körül beindult, akkor viszont nagyon. Újfent. És... már tudom, nem olyan meglepő, mint eddig volt: találkoztunk Erikkel, aki szintén pesti.:) Jó volt, végre valakivel lehetett is táncolni, nem csak álldogálni. Az este végét Krissty-vel töltöttem, mert ő pedig ma ment haza. Kicsit el vagyok szontyolódva emiatt. Nagyon jóba lettünk. Na, de majd valahogy találkozunk újra. Tök rossz ez.:/ Már Miyako és Delphine is hazautazott.

Éjszaka/hajnalban Sáránál aludtam, ő amolyan "diák szálló-"ban lakik. Az egész ház a Merlose Place-re emlékeztetett. Nagy, fehér, virágos, boltíves, rengeteg lépcsővel. Szép, szép.

Reggel ismételten hazaugrottam és vissza a suliba. Nagy búcsúzások történtek, este pedig elmentünk a házbelikkel vacsorázni egy olasz étterembe, Westwood-ba. Nem volt különösebben jó hely. Amiben a lányokkal voltam Santa Monica-ban, sokkal jobb ételeket főztek. Mellesleg olcsóbb is volt. Szóval nagyjából ennyi. Pufi, Amandine, és Aneta elmentek az Outlet-be vásárolni. Én most inkább itthon maradtam. Majd legközelebb csatlakozom, kéne vennem ezt-azt. Szombatonként "szabadnaposak" Annette-ék: nincs se ebéd, se vacsora, szóval majd kiruccanok enni valamit. Ma is nagyon meleg van. Végre.:)