Las Vegas, bébi!

Múlt pénteken 2 órakor nekivágtunk a nagy, sivatagi útnak. Oké, nem olyan nagynak, mint a Budapest-LA távolság, de a 7 óra azért megvolt.
A suli közelében volt a találkozó, a házunkból Amandine, Ekaterina és Pedro-, az én osztályomból pedig a francia Delphine, és a japán Miyako tartott velünk, jó pár másik ember mellett.
A buszon idegenvezetőnk is volt, Pat (Patrick), aki rengeteg üveg vízzel és dvd-vel készült az utazásra.
Magából, Los Angeles-ből kijutni röpke másfél óráig tartott, utána kiértünk a sivatag és hegyrengeteg által övezett országútra. Csak hegyek és dombok voltak amíg a szem ellát, minden tömény szikla, semmi zöld, ha mégis, azok a tipikus sivatagi növények szana-szét a homokban. Egyébként gyönyörű volt. De tényleg. Csodálatos.:)
Soha nem láttam még ilyet (sem), ennyi sziklát egymáson és egymás után, ennyi homokkal körbevéve.
2-3 órányi utazás után, megálltunk egy kisebb városban, Barstow-ban pihenni, enni, de 3/4ed óra múlva indultunk is tovább.
Végül este 9re el is értük utunk célját, a fények, a kaszinó, a bűn fővárosát! Na, jó, mit ömlengek már?!:D Bűn az nem sok volt, hiszen ott 20 évesen csak szív az ember, nem bűnöz. Életemben előszor sajnáltam, hogy nem vagyok idősebb.:D

Szóval megérkeztünk, tátottuk a szánkat és pislogtunk ezerrel, hogy mennyire hihetetlen az egész. Oké, Pupák pislogásának tempója kissé alulmaradt az enyémtől, befáradt nagyon a sok utazástól.

Las Vegas-t a hotelek körzetéből (The Strip) közelítettük meg. A gigantikus, luxus hotelek alsó szintjén vannak a híres, nevezetes kaszinók. Ezenkívül színházterem, egy csomó bolt, látnivaló és természetesen szoba van bennük.
Minden szálloda egy-egy sémát követ: itt van a Párizs Hotel Eiffel-toronnyal, légballonnal; A Venetian velencei hangulattal, gondolával, műalkotásokkal, felhős freskókkal, mintha mindig nappal volna; A Treasure Island kalózhajókkal; A Mirage vulkánnal; a Bellagio egy rendkívül híres szökőkút show-val (egyébként a Bellagio-t rabolták ki az Ocean's Eleven c. filmben); a piramis alakú Luxor Szfinx-szel, és egy, elméletileg az űrben is látható fénysugárral a csúcsából kilőve; az Excalibur tornyokkal, akár a Disney kastély; az MGM Grand óriás arany oroszlán szobrokkal, és igazi oroszlánokkal császkálva a fejünk felett; a New York, New York saját Brooklyn-híddal és Szabadság-szoborral éééééés még sorolhatnám reggelig.
Elképesztő.
Mint egy Disneyland felnőtteknek.
Amerikában nem lehet dohányozni, inni az utcákon (alig van szemét), egyedül Las Vegas az a hely, ahol megteheti az ember, csak ne balhézzon, mert arra egy csettintésre ott teremnek a rend büszke őrei.

Visszatérve: minden gyönyörűen ki van világítva, rengeteg étterem (gyors-lassú), klub, pub, night club, és más szórakozó hely van egy hoteltől a másikig, minden nap egymást követik ez ingyenes, ill. fizetős műsorok, a Bellagio zenére történő szökőkút show-ja negyedóránként változik, ami hatalmas és hihetetlenül csodálatos, a Treasure Island ingyenes kalóz előadása 2 óránként követi egymást, az Eiffel-toronyból rálátást kapunk egész Las Vegas-ra, stb.
Erre nem elég 4 nap.

Hozzáteszem, mivel ez egy felnőttek részére formált város, a szórakozási lehetőségek is nekik szólnak.A Sakáltanyához hasonló bárpulton táncoló lányok minden második pubban fellelhetőek, Holly Madison Peep Show-jatól, az utcán szétszórt örömlányok szórólapjain keresztül, Chippndale bemutatóig van minden, ami szem-szájnak ingere. Felnőtt rekreáció.

Tehát az első este elmentem Ekaterina-val, Delphine-nel és Miyako-val szétnézni a városban.
Jó pár hotelbe bementünk, ettünk valamit, fotóztunk és ámultunk.
Mikor már nem éreztük a lábunkat, úgy döntöttünk, haza cammogunk valahogy. Hajnali 2-3 körül beestünk az ágyunkba. Egy motelben szálltunk meg, 4en voltunk egy szobában. Tök jó volt.
Amandine hihetetlen arc, rengeteget nevetünk, jól egymásra vagyunk hangolva. Ekaterina a tipikus "lány", de vele is nagyon jól elszórakozunk.

Másnap reggel szervezett programunk volt: indulás a Grand Canyonhoz!
A hegyek közti bolyongás miatt ez az út sem volt 2 perc, kb. 3-4 órát utaztunk, de már nem emlékszem pontosan. Ismételten megálltunk reggelizni.
A Grand Canyon egy baromi nagy nemzeti parkban található 446 km hosszú, olykor 24 km széles és akár a másfél km-nyi mélységet is meghaladó szurdok. HATALMAS.
Szóval nem is tudtuk bejárni az egészet.:D
Nagyon szép látvány és jó kiránduló hely, az egyetlen probléma vele az, hogy nem valami változatos. Szikla-szurdok-szikla-fa-szurdok-szikla-víz-szurdok...
Ugyanis a Colorado folyó, ami a hegyormok között fut, baromi messze van, és csak bizonyos helyeken látni jobban.
Amúgy sok különböző és új növény-, és madárfélét láttunk, ezenkívül a mókusok egyfolytában birizgálják a látogatókat valami hamiért. Nagyon cunik.
Miután visszamentünk Las Vegas-ba, folytattuk a nézelődést a városban.

4-én délelőtt ellátogattunk a Hoover Gát-hoz, ami a Colorado folyót szabályozza, illetve rajta áthaladva Arizona-ból Nevada államba érkezünk. Még időltolódás is van!
Csodálatos róla a kilátás, a folyó gyönyörű. Felteszem a képeket és meglátjátok Ti is!
Nem sokkal tizenkettő után értünk "haza", szóval nappal is megcsodálhattuk a várost. Elképesztően meleg van ott, szinte égett a bőröm, ahol nem volt rajtam ruha. De még este is, majd megfőltünk! Ezért inkább a medencés megoldást választottuk arra a délutánra.

Este pedig leutaztunk Downtown-ba, az óvárosba, ugyanis fényshow-val készültek a Függetlenség Napja alkalmából. Itt található a híres Las Vegas-i fény-cowboy páros és sok régebbi hotel is. A show jó volt, Don McLean American Pie c. számára csináltak egy videot, ami a fejünk fölé felépített rácson futott az utca majdnem teljes hosszán át. Nagyjából negyed óráig tartott. Tipikus amerikai csinnadratta volt, de annak a napnak ez a lényege. Amúgy hangulatot azt adott, szóval élveztük. Utána nyomban bepattantunk a buszba, mert olyan tömegnyomor volt mindenütt, hogy öröm volt élni és visszamentünk a Strip-be. Szerencsére sikerült elcsípnünk a tűzijátékot is, majd nekiindultunk kiélvezni az utolsó éjszakánkat a "Rét"-ben (Las Vegas = A rét. Fura, mi?). Megmásztuk (lifttel) az Eiffel-tornyot, megnéztük 2szer a szökőkút showt, beleláttunk a kalóz előadásba is, szóval tartalmas volt az este.

Végül hétfőn beültünk utoljára a buszba. Nagyon sajnáltam, mert tényleg lenyűgöző volt. Ha átlépem az amerikai 21-es álomhatárt, biztos hogy visszatérek oda. Az egésznek olyan hangulata van, hogy az valami eszelős. Ha az ember felkerekedik, látnia kell.
Este 8ra értünk haza, Annette azt mondta, hogy nem kapunk vacsit, de végül mégis adott, mert időközben 5 új diák érkezett a házba (Nadine és Natalia elment sajnos), és valószínűleg nem akart rossz színben feltűnni előttük. Köszi.

Kedden Justin, a tanárom bejelentette, hogy áttették a reggeli osztályba szóval nem tanít minket tovább. Ettől mindenki elszomorodott kicsit. Nagyon bírtuk Justin-t.

Las Vegas olyasmi volt, mint egy gimis kirándulás. Jól összehozott minket. Delphine-nel, Miyako-val, a brazil lányokkal a suliból (különösen Aline-vel) és Krissty-vel (aki orosz) nagyon jóba lettem. Még egy orosz szót is megtanultam: круто, azt jelenti kiiirály.
Sajnos, mindenki más-más ideig marad, szóval ők is lelépnek majd jövő7 szombaton. Sajnálom nagyon, mert ez nem olyan, hogy 2 hétre rá úgyis találkozunk. Nem könnyű nemzetközi barátságokat fenntartani, azt hiszem. Ó... ennek örömére magamra erőltettem a Facebook-ot. De csak miattuk. Titeket nem jelöllek be, bocsi, elég az iwiw.

Szerdán megismerkedtünk az új tanárunkkal, Rachel-lel. Az első benyomás után, mindenki úgy volt vele, hogy: "We want Justin('s) back!".
Suli után pedig elmentünk Krissty-vel és a brazil lányokkal egy helyi étterembe/pubba vacsizni. Szólni akartunk Annette-nek, hogy nem érünk haza 7-re, de senki nem vette fel a telefont. Kicsit aggódtunk testi épségünk miatt, de szerencsére nem volt belőle semmi probléma.

Jó itt, csak az idő az, ami beárnyékolja kissé az itt töltött napjainkat. Minden nap felhős az ég, eddig még nem sok nyomát láttuk a hírhedt kaliforniai napsütésnek. Remélem nemsokára ez is bekövetkezik. Szeretek itt lenni, mert tényleg érdekes, különböző nyelvű emberekkel találkozunk, és jó, hogy mégis megértjük egymást egy harmadik nyelv által.
Végül Annette is eléri, amit akart, mert átjelentkeztünk a reggeli órákra (Justin miatt), de még nem tudni, hogy be tudnak-e tenni minket.

Ma rájöttem, hogy Rachel nem is olyan rossz, mint amilyennek hittük, mert elvitt minket a Getty Center-be, ami Beverly Hills-ben egy baromi nagy parkosított területen elhelyezkedő ingyenes múzeum, és tök jól éreztük magunkat. A múzeum nem különösebben tetszett, mert az épületeket nagyon ridegnek és érzéstelennek találtam, de az mindegy. Vissza a suli felé a buszon pedig mellette ültem és jól elbeszélgettünk.

Nagyjából ennyi történt az elmúlt napokban, tényleg tartalmasra sikeredett.:p
Szombaton napközben elzúzunk majd a Los Angeles Outlet-be (erről jut eszembe, a Las Vegas-iban vettünk jó pár cuccot, egész olcsón!) Michal-lel, este pedig lehet, hogy elmegyünk páran egy házibuliba. Vasárnap a VB döntőt nézzük a sulisokkal, valami szórakozóhelyen, nagy kivetítőn.:)
Remélem minden rendben otthon.
Mindenkit puszilunk!

U.i.: Sokkal több fotót találtok itt: http://picasaweb.google.com/kati.boldizsar