Total Eclipse of the Heart

Sziasztok!
Sikerült végre letennem magam rendesen a gép elé, hogy megint írjak egy pár sort.
Eddig a hajamat szárítottam.
Jó... nem. De tényleg baromi sokáig tart!

Szóval és tettel hétfőn volt az első napunk az iskolában. Amolyan útbaigazítós nap (Orientation Day) volt, mindent elmondtak, amit a Kaplanról tudni kell. Tök jó, mert szerveznek egy csomó programot a diákoknak, így ma 2kor indulunk is Las Vegas-ba! Jihhí! 11-én pedig valami extravagáns helyen nézzük mozivásznon a VB döntőt. Várom már.
Nagyban folynak már az előkészületek, Pupák kozmetikázik, míg én pizsiben tolom a gép előtt. Itt negyed 10 van. Fiatal még az idő.
Visszatérve: megírtuk a szintfelmérőt, Ági a Higher Intermediate (magas középfok) csoportba, én az Advanced (eggyel magasabb) szintbe estem. A foglalkozás végén volt játékos vetélkedő is, szerváltunk magunknak cukrokat. Willy Wonká-sat is!

Délutánonként vannak az óráink, negyed 3tól fél6ig, szóval kedden délelőtt - újfent, - elmentünk a Grove-ba ("Get into the groove!") körülnézni, bementünk egy könyvesboltba, én vettem 2 könyvet (A nagy Gatsby, Pi élete), Pufi pedig egy útikönyvet Los Angelesről. Ezután elslattyogtunk a suliba, megismerkedtünk az új kis osztálytársainkkal és az osztályfőnökkel vagy mivel. Én 2 brazil-, 3 orosz-, 1 japán-, 1 francia-, 1 spanyol-, 1 svájci- és 1 német diákkal vagyok egy csoportban. Mindannyian nagyon jó fejek. A 2 orosz srácba belelátom az egész Szovjet Uniót, de azért szimpatikusak. A két brazil lány nagyon közvetlen, csak úgy mint Pedro, a házunkban. Mindenki okés. Ó, erről jut eszembe, amikor az amcsik azt mondják vagy kérdezik, hogy "It's okay!" vagy, mikor a "cool, great, awesome" jelzőkkel élnek, mindkét kezükön a mutatóujjukat az égnek emelik. Tudjátok (Y). Tök vicces.
Mellesleg mindenki mosolyog, ami néha azért kicsit fura. Főleg, ha az illető ballonkabátban van.:D És köszönés mellé mindig megkérdezik, hogy hogy vagyunk, de mire válaszolnál mér le is lépnek. Formalitás.

Suli után sprintelünk haza, hogy beérjünk a 7 órás vacsira, ami áll egy valamilyen levesből (ha piros: ketchup-pal-; ha zöld, ki tudja, mivel-; ha fehér majonézzel van ízesítve... guszta, mi? Amúgy a zöldet bírom.), salátából, és egy főételből, ami eddig hamburger, makaróni és kínai volt.

Nem rossz, de szerintem nem kell minősítenem az otthoni eledelekhez képest. Annette mondta, hogy az anyukája javasolta neki, hogy ha meg akar tanulni jól főzni, menjen Magyarországba. Ó, igen! Egyébként azt szeretné, hogy kéredzkedjünk át a suliban a reggeli órákra.
Eleinte mi is ezt akartuk, de teljesen meg vagyunk elégedve a tanárainkkal, csoporttársakkal, szóval majd valahogy lemeccseljük vele.
Esténként általában összegyűlünk és dumcsizunk. Időközben megtudtuk, hogy a göndör hajú, valóban francia lány: Amandine, és hatalmas arc. Jókat hülyülünk vele.

Szerdán Ági hamarabb ment órára, mint én ( ő General -, én Vacation English-en vagyok, ami azt jelenti, hogy kevesebb órám van), így délelőtt Pedroval elmentem Santa Monica-ra, ami a hozzánk legközelebbi óceánpart. Soha nem láttam még óceánt, szóval nagy élmény volt! A homok, a pálmafák, minden! Igaz, kicsit hűvi volt az idő, de mostmár jobb. Az egyik stégen (hatalmas stégen) van egy kisebb vidám park, a Pacific Park. Ez milyen már? Tök durva!

Tegnap este Pedroval megnéztük a Napfogyatkozást. Mármint a filmet. Rá kellett jönnöm, hogy már nem vagyok akkora fan, mint mondjuk 3 héttel ezelőtt. Fura.
Ez azt hiszem azért van, mert mostmár kicsit jobban belelátok a hálivúdi életbe. Akik itt élnek, azoknak a film egyenlő a sztársággal, ami egy teljesen elvárt, megszokott dolog. De nekem a film nem ezt jelenti. Az egy művészeti kifejezőeszköz, nem holmi futószalagon érkező mindennapi betevő. Már nem ámít el annyira Los Angeles. Nem látom, hogy az emberek tisztelik azt, amilyük van. Minden olyan magától értetődő. Minél szebb a gyeped, minél nagyobb az autód, minél magasabb a tűsarkúd, annál nagyobb ember vagy Te magad. Egyedül ebben a házban találkoztam ennek az abszolút ellentettjével.
Ők elmondásuk szerint, "megbecsülik minden egyes napukat, amit Isten ad nekik".

Hol is tartottam? Ja, igen. Ezért szeretem annyira az első filmet, mert senki nem ismerte se a rendezőt, se a szereplőket, alacsony költségvetésből készült, kreatív ötletekkel, családias hangulatban, baromi reális eszközökkel. A színészeken látszott, hogy ez valami, ami az övék, és nem egy filmforgalmazó által keretek közé szorított, meghatározott tömegcikk.
Ha a Twilight-ra gondolok, mindig elfog egy érzés, és eszembe jut a zenéje, az egész atmoszférája.
Az Eclipse-ből egy dalra sem emlékszem. Oké, a Muse-ra, mert ment a TV-ben.
Nem azt mondom, hogy nem tetszett a film, csak látszik rajta, hogy a szereplői azóta sztárokká "nőtték ki" magukat, poharakon, párnákon díszeleg az arcképük és az eredményből kiveszett minden közvetlenség, valóság, kedvesség és szabadság.
Egyébként a film felvételének módja nagyon tetszett, az egész. Szerettem a rendező előző munkáit is. De valahogy mégsem jött át, úgy egészében. Arról, hogy Taylor még mindig nem tud színészkedni, nem is ejtek több szót.
Jó volt, hogy a mellékszereplőkkel is törődtek végre, hogy múltbeli visszatekintéseket kaptunk, hogy megint ráhúztak egy sötét árnyalatot a filmre (nem csak a szó szoros értelmében), hogy Bella narrált néha, hogy a Riley-t alakító színész remekül játszott, a harc jelentek is nagyszerűek voltak, a maguk letisztult formájában, de a mélységet nem találtam... csak mellettem jobbról, ugyanis VALAKI bealudt a 10. perctől, és fel kelt az utolsóra. De utána éber volt, mint a fene. Nem is akart vissza"feküdni", mikor hazaértünk, elkezdett Acapulco Öblöt (régi sorozat) nézni Jútyubon.:D
A filmről ennyit. Részemről.

Tehát nemsokára indulunk Las Vegas-ba. Nem ihatok és nem is szerencsejátékozhatok, szóval ez szívás. De lesz egy csomó látnivaló, majd fotózunk sokat! No, meg medencés buli! Ráadásul vasárnap július 4-e lesz, amikoris a Függetlenség Napját ünneplik, ami tűzijátékkal jár, ó je! Megyünk a Grand Canyon-hoz is! Biztos nagyon szép lesz.
Legközelebb hétfőn találkozunk!
Még mindig nagyon hiányoztok nekünk! Azt hiszem, ez nem igen fog változni.:D
Egyébként, Alíz... még most is hámlok. Hihetetlen!
U.i.: Folyamatosan töltök fel képeket a Picasa-s oldalra, ha gondoljátok...:)

Minden jót!

E-mail, ésatöbbi

Hello evribádi!:)
Nos, feltöltöttem egy csomó képet a Google-ös Picasa-ra, itt van a link, ha meg szeretnétek nézni őket:
http://picasaweb.google.com/113037392017337239671/MenniAmerika#

Ezenkívül még annyit, hogy a Gmail-es e-mail címemet használom, szóval ott tudtok elérni. És persze Iwiwen. Facebookon nem, mert az még most sem érdekel.:p

Üdv!

Lufthansa-t mindenkinek!

Tegnap megérkeztünk a nagy Amerikába. Minden rendben ment.
Durván 15 órát repültünk, nem volt semmi! A Frankfurtba érkező járat egy elég pici gép volt, az ablaka még annál is kisebb.
Enyhe fenntartásaim voltak a felszállást és leérkezést illetően, de mikor elkezdett emelkedni a gép, mind megszűntek. Igazából baromi jó volt.:D
Egyébként rendkívül fáradtak voltunk, előtte éjfélkor aludtunk el, és hajnali 3kor keltünk.
Hátránnyal indultunk volna a Miss Hungary versenyen, az biztos.

Na, de a Frankfurt-i Lufthansa gép! Te jó ég, én óránként csak ámultam. Egyfolytában etettek-itattak minket, kaptunk ebédet, vacsorát is, meleg kosztot! Egyszerűen nem tudtam elhinni, és olyan kedvesek voltak! Jó, oké a főtt étel nem volt a legjobb, de a szándék a fontos!:p
Még párna és takaró combo-nk is volt! Nagyon tetszett az egész, nem is gémberedtünk el túlságosan, kb. óránként elaludtunk egy kis időre. Még filmet is vetítettek, és VB összeállítást is adtak!

A kilátásról pedig ne is beszéljünk! Egyszerűen mesés: láttunk hegyeket, jégtáblákat, felhőkarcolókat és vizet, vizet határtalanul! Volt, hogy mínusz 60 fokokat jeleztek a monitorokon, mint külső hőmérséklet!

Majd olyan fél1-re (helyi idő szerint, ami, Áginak igaza volt, 9 órával fiatalabb, mint otthon) érkeztünk meg Los Angelesbe. Mit ne mondjak, fentről láttuk, hatalmas egy város!

De ezt a repülőteres mizériát nem ajánlom senkinek, 80 kapun kell átmenni, ahol 90szer elkérik az ember iratait, főleg, ha olyan komplikált az élete iratügyileg, mint nekünk.
Szóval megjöttünk, fogtunk egy taxit, ami elhozott minket a megadott címre. Útközben már leesett, hogy itt minden teljesen másképp néz ki, mint otthon.

Minden második autó Range Rover, közte a legújabb és legméretesebb Porsche-k, Ford
Mustang-ok, BMW-k, Audi-k, Lamborghini-k, Jaguar-ok, Volvo-k, Mini-k (mint méretes autó), Cadillac-ek szaladgálnak. Ekkora kerekeket, mint itt még lehet, hogy soha nem láttam!
Megy a rongyrázás ezerrel. Még a 70 éves mami is Range Roverrel viszi a 80 éves barátnőjét bridge partyba.

Ezenkívül minden igaz, amit a filmekben mutatnak, az old school Cadillac-ből kilógó mexikóiakon át, az arab taxisokon-, a pálmafákon -, a félpucér kertészfiúkon -, a felhőkarcolókon -, a rendkívül gesztikuláló és közvetlen mindennapi embereken-, a fogyasztói társadalom, egós, egyenarcain keresztül, a gyorséttermek tömkelegéig, minden. E-v-r-i-t-i-n-g.
Ez az, amit a nagyok multikulturalizmusnak neveznek: echte amerikait (?) konkrétan keresni kell.

Amúgy nagyon szépen rendbe van rakva a környezet, jó kis helyre kaptunk szállást. Persze, vannak itt is tróger kerületek.
Kertes, vagy inkább: gyepes házban lakunk, a legtöbb szomszédnak nincs is kerítése, annyira bíznak egymásban.

Pár utcányira vannak a nagyobb bevásárló központok, itt van közel a Grove, ami egy... amolyan pláza, falak nélkül, parkosítva.
Rossz hír: a ruhák és egyéb cuccok nem igazán olcsóbbak, ami pedig igen, az elég gagyi vagy mondjuk ki: kínai.
A forint most nagyon rosszul áll...:/

A nő: Annette és a férfi: Avi nagyon kedvesek és....... rendszeretőek. Nagyon szeretik.
Külön módja van a beágyazásnak, semmi sem lehet kipakolva, mindent a szekrénybe kell tennünk, papucsot, hordott ruhát, stb. Naponta este 7kor van a vacsora, amikor is Annette főz, és közösen eszünk. Nem főz rosszul. Egyáltalán csoda, hogy tud! (És ezzel ők is tisztában vannak.)
Rajtunk kívül még 8an vannak itt, diákok: Natalie Lengyelországból, Nadine Spanyolból, Michal Csehországból, Pedro-Victor-Gabriel Brazíliából, Katharina Oroszo.-ból és egy göndör hajú lány... valahonnan. Talán Franciaországból.
Ők is nagyon kedvesek.

Ma reggel elmentünk Hollywoodba Natalie-val, Nadine-nel és Pedro-val. Busszal és metróval kellett utazni, a busz egy útra 1.25, a metró egésznapos jegy pedig 5 dollár, ami jó a buszra is, kár, hogy nem ez van előbb... Holnap majd veszünk heti bérletet rá.
Egy metró megálló kb. 3-4 otthonival ér fel. Itt minden sokkal hosszabb, mármint távolságban.:D
Fotóztunk egy csomót, rátértünk a Walk of Fame-re, ahol a hírességek csillagai vannak, láttuk a Madame Tussaud viaszmúzeumot, a Hollywood feliratot a dombokon, és elsétáltunk a Universal City-be, ahol van a Universal Studios is, de oda nem mentünk be, mert majd a suliban adnak rá valami kedvezményt.
Ez a "city" is olyan, mint egy nagy nyitott pláza, tele filmes szuvenír boltokkal, gyorséttermekkel, szórakozási lehetőségekkel és itt van a híres Hard Rock Cafe is, ami a rocksztárok egyik kedvenc vendéglátói egysége.:p Sztárt még nem láttunk, viszont a Jimmy Kimmel Show épületéből ezerrel visítoztak a lányok.
Az egész város tele van filmes plakátokkal, idézetekkel, képekkel, stb.

Mindjárt megpróbálok betenni képeket az említett helyekről.
Amúgy Áron, Pedro imádja Madonnát és Britney-t.:D
Natalie és Nadine is nagyon rendesek, rögtön ismertették velünk a járást.
Nadine-nal tök jól elbeszélgetünk, olyan dolgokat szeret, mint én.:)
A Universal City-ben vettem egy LA-s baseball sapkát (pontosabban New Era-t), ez volt az első dolog, amit vásárolni akartam.:p
Vettünk ezt-azt nektek is!


Mindenki nagyon hiányzik!
Mikor megérkeztünk és besétáltunk a központba, kicsit rossz volt, minden annyira furának tetszett, bár lehet (sőt), hogy mi vagyunk itt a furcsák, de ha jobban megnézzük, az alapok ugyanazok: házak, amikben élnek, utak, amiken járnak, és emberek, akikkel beszélgetnek. Valószínűleg ők is járnak dolgozni, de ezt még meg kell erősíteni.:D
Hozzá kell azért még szoknunk. Hogy a konnektor más és 110 V van a 230 helyett, az egy kicsit dühítő, órákig kell szárítani a hajunkat, hogy legyen belőle valami, de ez van.
Szerencsére a nyelvbe is kezdünk belejönni, bár majd holnap meglátjuk, akkor kezdődik a suli és íratnak velünk egy szintfelmérőt.

Egyelőre ennyi, majd még írok egy pár sort (mint amennyit most is :D) holnap is... vagy holnapután. Esténként tudunk netezni, addigra fogunk ide-hazaérni, általában. Otthon ilyenkor már hajnalodik. Megpróbálunk azért valamikor Skype-olni, meg egyebek.
Üdvözlet mindenkinek!