Total Eclipse of the Heart

Sziasztok!
Sikerült végre letennem magam rendesen a gép elé, hogy megint írjak egy pár sort.
Eddig a hajamat szárítottam.
Jó... nem. De tényleg baromi sokáig tart!

Szóval és tettel hétfőn volt az első napunk az iskolában. Amolyan útbaigazítós nap (Orientation Day) volt, mindent elmondtak, amit a Kaplanról tudni kell. Tök jó, mert szerveznek egy csomó programot a diákoknak, így ma 2kor indulunk is Las Vegas-ba! Jihhí! 11-én pedig valami extravagáns helyen nézzük mozivásznon a VB döntőt. Várom már.
Nagyban folynak már az előkészületek, Pupák kozmetikázik, míg én pizsiben tolom a gép előtt. Itt negyed 10 van. Fiatal még az idő.
Visszatérve: megírtuk a szintfelmérőt, Ági a Higher Intermediate (magas középfok) csoportba, én az Advanced (eggyel magasabb) szintbe estem. A foglalkozás végén volt játékos vetélkedő is, szerváltunk magunknak cukrokat. Willy Wonká-sat is!

Délutánonként vannak az óráink, negyed 3tól fél6ig, szóval kedden délelőtt - újfent, - elmentünk a Grove-ba ("Get into the groove!") körülnézni, bementünk egy könyvesboltba, én vettem 2 könyvet (A nagy Gatsby, Pi élete), Pufi pedig egy útikönyvet Los Angelesről. Ezután elslattyogtunk a suliba, megismerkedtünk az új kis osztálytársainkkal és az osztályfőnökkel vagy mivel. Én 2 brazil-, 3 orosz-, 1 japán-, 1 francia-, 1 spanyol-, 1 svájci- és 1 német diákkal vagyok egy csoportban. Mindannyian nagyon jó fejek. A 2 orosz srácba belelátom az egész Szovjet Uniót, de azért szimpatikusak. A két brazil lány nagyon közvetlen, csak úgy mint Pedro, a házunkban. Mindenki okés. Ó, erről jut eszembe, amikor az amcsik azt mondják vagy kérdezik, hogy "It's okay!" vagy, mikor a "cool, great, awesome" jelzőkkel élnek, mindkét kezükön a mutatóujjukat az égnek emelik. Tudjátok (Y). Tök vicces.
Mellesleg mindenki mosolyog, ami néha azért kicsit fura. Főleg, ha az illető ballonkabátban van.:D És köszönés mellé mindig megkérdezik, hogy hogy vagyunk, de mire válaszolnál mér le is lépnek. Formalitás.

Suli után sprintelünk haza, hogy beérjünk a 7 órás vacsira, ami áll egy valamilyen levesből (ha piros: ketchup-pal-; ha zöld, ki tudja, mivel-; ha fehér majonézzel van ízesítve... guszta, mi? Amúgy a zöldet bírom.), salátából, és egy főételből, ami eddig hamburger, makaróni és kínai volt.

Nem rossz, de szerintem nem kell minősítenem az otthoni eledelekhez képest. Annette mondta, hogy az anyukája javasolta neki, hogy ha meg akar tanulni jól főzni, menjen Magyarországba. Ó, igen! Egyébként azt szeretné, hogy kéredzkedjünk át a suliban a reggeli órákra.
Eleinte mi is ezt akartuk, de teljesen meg vagyunk elégedve a tanárainkkal, csoporttársakkal, szóval majd valahogy lemeccseljük vele.
Esténként általában összegyűlünk és dumcsizunk. Időközben megtudtuk, hogy a göndör hajú, valóban francia lány: Amandine, és hatalmas arc. Jókat hülyülünk vele.

Szerdán Ági hamarabb ment órára, mint én ( ő General -, én Vacation English-en vagyok, ami azt jelenti, hogy kevesebb órám van), így délelőtt Pedroval elmentem Santa Monica-ra, ami a hozzánk legközelebbi óceánpart. Soha nem láttam még óceánt, szóval nagy élmény volt! A homok, a pálmafák, minden! Igaz, kicsit hűvi volt az idő, de mostmár jobb. Az egyik stégen (hatalmas stégen) van egy kisebb vidám park, a Pacific Park. Ez milyen már? Tök durva!

Tegnap este Pedroval megnéztük a Napfogyatkozást. Mármint a filmet. Rá kellett jönnöm, hogy már nem vagyok akkora fan, mint mondjuk 3 héttel ezelőtt. Fura.
Ez azt hiszem azért van, mert mostmár kicsit jobban belelátok a hálivúdi életbe. Akik itt élnek, azoknak a film egyenlő a sztársággal, ami egy teljesen elvárt, megszokott dolog. De nekem a film nem ezt jelenti. Az egy művészeti kifejezőeszköz, nem holmi futószalagon érkező mindennapi betevő. Már nem ámít el annyira Los Angeles. Nem látom, hogy az emberek tisztelik azt, amilyük van. Minden olyan magától értetődő. Minél szebb a gyeped, minél nagyobb az autód, minél magasabb a tűsarkúd, annál nagyobb ember vagy Te magad. Egyedül ebben a házban találkoztam ennek az abszolút ellentettjével.
Ők elmondásuk szerint, "megbecsülik minden egyes napukat, amit Isten ad nekik".

Hol is tartottam? Ja, igen. Ezért szeretem annyira az első filmet, mert senki nem ismerte se a rendezőt, se a szereplőket, alacsony költségvetésből készült, kreatív ötletekkel, családias hangulatban, baromi reális eszközökkel. A színészeken látszott, hogy ez valami, ami az övék, és nem egy filmforgalmazó által keretek közé szorított, meghatározott tömegcikk.
Ha a Twilight-ra gondolok, mindig elfog egy érzés, és eszembe jut a zenéje, az egész atmoszférája.
Az Eclipse-ből egy dalra sem emlékszem. Oké, a Muse-ra, mert ment a TV-ben.
Nem azt mondom, hogy nem tetszett a film, csak látszik rajta, hogy a szereplői azóta sztárokká "nőtték ki" magukat, poharakon, párnákon díszeleg az arcképük és az eredményből kiveszett minden közvetlenség, valóság, kedvesség és szabadság.
Egyébként a film felvételének módja nagyon tetszett, az egész. Szerettem a rendező előző munkáit is. De valahogy mégsem jött át, úgy egészében. Arról, hogy Taylor még mindig nem tud színészkedni, nem is ejtek több szót.
Jó volt, hogy a mellékszereplőkkel is törődtek végre, hogy múltbeli visszatekintéseket kaptunk, hogy megint ráhúztak egy sötét árnyalatot a filmre (nem csak a szó szoros értelmében), hogy Bella narrált néha, hogy a Riley-t alakító színész remekül játszott, a harc jelentek is nagyszerűek voltak, a maguk letisztult formájában, de a mélységet nem találtam... csak mellettem jobbról, ugyanis VALAKI bealudt a 10. perctől, és fel kelt az utolsóra. De utána éber volt, mint a fene. Nem is akart vissza"feküdni", mikor hazaértünk, elkezdett Acapulco Öblöt (régi sorozat) nézni Jútyubon.:D
A filmről ennyit. Részemről.

Tehát nemsokára indulunk Las Vegas-ba. Nem ihatok és nem is szerencsejátékozhatok, szóval ez szívás. De lesz egy csomó látnivaló, majd fotózunk sokat! No, meg medencés buli! Ráadásul vasárnap július 4-e lesz, amikoris a Függetlenség Napját ünneplik, ami tűzijátékkal jár, ó je! Megyünk a Grand Canyon-hoz is! Biztos nagyon szép lesz.
Legközelebb hétfőn találkozunk!
Még mindig nagyon hiányoztok nekünk! Azt hiszem, ez nem igen fog változni.:D
Egyébként, Alíz... még most is hámlok. Hihetetlen!
U.i.: Folyamatosan töltök fel képeket a Picasa-s oldalra, ha gondoljátok...:)

Minden jót!